Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon megbántam a házasságom, de 24 évesen elválni? Adjak még egy esélyt vagy meneküljek?
Üdv mindenkinek szeretnék tanácsot kérni, megpróbálom érthetően leírni a problémámat.
21 évesen mentem hozzá a férjemhez, még nagyon gyerekagyam volt, csak azt láttam, hogy álompasi, jól érezzük magunkat együtt és azt hittem, ő való hozzám. Hát tévedtem! Eleinte éltük a szerelmesek felhőtlen életét, a szülőktől kapott lakást sikerült eladnom és vettünk egy közös házat, eljártunk szórakozni, elkezdtem dolgozni a családi cégnél, mindennap úgy jött haza, hogy elmondta, mennyire szeret, milyen boldog velem. Aztán tavaly kezdett el valami nem stimmelni, mikor lediplomáztam és mondtam, hogy szeretnék máshol dolgozni pályakezdőként. Akkor az apja (!!) azt mondta, hogy az lesz a legjobb, ha itt maradok, dolgozom tovább, mert lassan már vállalhatnánk gyereket, felesleges elmennem máshova. Én pedig nem hittem el, hogy ilyen létezik, mikor akkor kezdtem volna az életemet és a karrierem építését. A férjem pedig helyeselt, konkrétan elmondta, hogy mit tervez az én életemmel! Ez volt az a pont, mikor elkezdtem érezni, hogy mégsem annyira jó nekem, mint gondoltam, mert Ő és a családja kezdenek helyettem dönteni és belekényszeríteni olyasmibe, amit én nem akarok.
Jártunk céges vacsorákra, mindig megmondta, hogy kivel hogy viselkedjem és mikor pár apámkorú ügyfél kikezdett velem, semmit sem csinált, még röhögött is. Kezdett betelni a pohár, sokat veszekedtünk emiatt, aztán kibékültünk, mindig sikerült kiengesztelnie és megígérte, hogy nem lesz kretén. Én pedig úgy gondoltam, hogy toleránsabb leszek vele, bár nagyon nem értettem, hogy miért lett ilyen a stílusa, mikor 3 évig mindig közösen döntöttünk és tiszteltük a másikat.
Január körül viszont észrevettem, hogy elkezdett titkolózni, majd kiderült, hogy egy csomó embertől kért kölcsön pénzt, mert belekezdett valami illegális üzletelésbe. Folyamatosan jöttek a telefonok, sms-ek, hogy jó lenne, ha visszaadná a pénzt, teljesen idegbeteggé változott, kiabált folyton, csapkodott, többször elment inni, amitől én teljesen kiborultam és azt mondtam, ha nem fejezi be, elköltözöm. Nagyrészt sikerült mindenkinek kipengetni a tartozását, de még mindig nem változtatott a stílusán, tele van simlis ügyekkel és attól rettegek hogy mikor jelenti fel valaki! Utálok itthon lenni, mert folyton attól félek, már megint milyen kedve van, miért lesz kiakadva. Közben a családja hátulról azért tart lelki terrorban, hogy csináljunk már gyereket, de persze csak fiút, mert az ő családjuknál a férfiak erősek. Nem bírom már tiszta idegbeteg lettem én is! Normális emberhez mentem hozzá, kaptam helyette egy akaratos agresszív személyt.Egyik este megmondtam neki, hogy ezt nem bírom tovább nem vagyok boldog és el akarok válni, erre teljesen dühbe jött felháborodott, hogy most ezt komolyan mondtam-e mert ha igen, akkor átkozza a napot, mikor megismert és hogy bajban nem vagyok képes kitartani a férjem mellett, nem is vagyok feleségnek való. Azóta elcsendesedett a vita és úgy vettem észre, hogy elgondolkodott azon, hogy tényleg veszélybe került a házasság, próbál kedveskedni. De meddig tart ez? Amíg nem csinál megint valami hülyeséget? Vagy nem lesz gyerek? Én nagyon nem ilyen életre vágytam, nekem ez nagyon rossz és nem érzem azt hogy tisztelne. Fogalmam sincs hogy mi lenne a helyes döntés, természetesen szeretem de már félek is tőle és a családja viselkedése is kikészít. Hogyan tovább? Meneküljek vagy adjak neki még egy esélyt? Nagyon hiányzik az az idő, amikor még bókolt, a tenyerén hordozott, szerelmesek voltunk!
CSAK 24 éves vagy, előtted az élet! Hiba volt ilyen fiatalon hozzámenni, de még van visszaút. Nem vagyok válás párti, neked viszont én sem tudok mást mondani, mint az elöttem szólók : válj el, kezd el élni a saját életét.
37 /N (házas)
Én a helyedben még az előzményeket is kitörölném a gépemből, kinézem ebből a férfiből (bocsánat), hogy visszakeresgél, ellenőriz. Csak óvatosan és ne hagyd, hogy bármilyen módon is bántson!
Nézd a pozitívumokat: legalább rájöttél a hibádra, hogy naiv voltál, remélhetőleg ezt nem követed el többször.
Akarsz úgy gyereket szülni, hogy közben esetleg a párod a sitten csücsül?
Akarsz úgy élni, hogy a hitelezők, alvilági "üzlettársak" fenyegetnek benneteket? Bele akarsz ebbe keveredni? Ha őt elkapják, téged is agyon fognak faggatni.
Én azért nem lépnék le egyik napról a másikra, ha úgy látod most egy kicsit elgondolkodott legalább, de a gyerek projektről feltétlenül leállnék, már ha egyáltalán rajta voltatok. Talán, mert én ilyen kitartó némbernek lettem nevelve adnék neki egy utolsó lehelletnyi esélyt egy ultimátummal együtt. Hagyjanak érvényesülni és hogy éljed a saját életedet, mindezek mellett dolgozzon/dolgozzatok azon hogy újra egymásba szeressetek, mert ha minden marad így, akkor lelépsz.
Ennyit szerintem még megér. Ha most kellőképpen megijedt, akkor bármi is lehet, DE... ha mégegyszer a legkevesebb nyomást is érzed, akkor nyugodtan kezdj el csomagolni és lépj le. Ahogy már mondták, fiatal vagy ahhoz, hogy egy ilyen alakkal szenvedj!
A szüleid tudnak arról, hogy nem vagy boldog? Ők hogyan látják a helyzetet? Tudom sokaknak fura lehet az ötlet, de talán menj el hozzájuk és kérjél tőlük tanácsot! Szerintem a szülők jelentik ilyen helyzetben a legnagyobb támaszt, reálisan látják, csak is jót akarnak neked... (már ha jó a kapcsolatotok)
Nem voltunk rajta konkrétan, csak jön a nyomás a család részéről, hogy ideje lenne az utódon dolgozni, ő meg pár hónapja pedzegeti, hogy mivel egyedüli gyerek volt, szeretne nagy családot. Hát én egy ideig biztos nem, de ezt ő is tudja.
Az a legfőbb problémám, hogy mikor veszekszünk, elhatározom, hogy vége, aztán mikor lenyugszunk és megint kedves, meg hízeleg, akkor azt érzem, hogy nagyon szeretem és még lehetne minden a régi. Folyton azzal jön, hogy mi jó csapatot alkotunk, összetartozunk, nem találna soha még egy ilyen nőt, mint amilyen én vagyok. És legutóbb, mikor mondtam ezt a válás dolgot, láttam, hogy kikészült és könnyezett is. Nekem ez az érzékeny oldala hiányzik.
Ha még meg tudnám valahogy menteni ezt a dolgot, megpróbálnám de annyira nem látok tisztán, hogy azt sem tudom, érdemes-e. Lehet, hogy próbálkozom, de csak évek mennek el feleslegesen, de ha meg kilépek, akkor talán megbánom, hogy elvesztettem őt és utálni fogom magam, amiért meg se próbáltam megjavítani a kapcsolatunkat.
Féltékeny típus, ha rámnéz egy idegen pasi, akkor már teljesen ideges lesz és forr a vére. De amikor ügyféllel tárgyalt és kellettem, akkor simán "áruba bocsátott" volna, vagy elvárta volna, hogy kellessem magam mindenféle öreg hülyének.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!