Nagyon megbántam a házasságom, de 24 évesen elválni? Adjak még egy esélyt vagy meneküljek?

Üdv mindenkinek szeretnék tanácsot kérni, megpróbálom érthetően leírni a problémámat.

21 évesen mentem hozzá a férjemhez, még nagyon gyerekagyam volt, csak azt láttam, hogy álompasi, jól érezzük magunkat együtt és azt hittem, ő való hozzám. Hát tévedtem! Eleinte éltük a szerelmesek felhőtlen életét, a szülőktől kapott lakást sikerült eladnom és vettünk egy közös házat, eljártunk szórakozni, elkezdtem dolgozni a családi cégnél, mindennap úgy jött haza, hogy elmondta, mennyire szeret, milyen boldog velem. Aztán tavaly kezdett el valami nem stimmelni, mikor lediplomáztam és mondtam, hogy szeretnék máshol dolgozni pályakezdőként. Akkor az apja (!!) azt mondta, hogy az lesz a legjobb, ha itt maradok, dolgozom tovább, mert lassan már vállalhatnánk gyereket, felesleges elmennem máshova. Én pedig nem hittem el, hogy ilyen létezik, mikor akkor kezdtem volna az életemet és a karrierem építését. A férjem pedig helyeselt, konkrétan elmondta, hogy mit tervez az én életemmel! Ez volt az a pont, mikor elkezdtem érezni, hogy mégsem annyira jó nekem, mint gondoltam, mert Ő és a családja kezdenek helyettem dönteni és belekényszeríteni olyasmibe, amit én nem akarok.

Jártunk céges vacsorákra, mindig megmondta, hogy kivel hogy viselkedjem és mikor pár apámkorú ügyfél kikezdett velem, semmit sem csinált, még röhögött is. Kezdett betelni a pohár, sokat veszekedtünk emiatt, aztán kibékültünk, mindig sikerült kiengesztelnie és megígérte, hogy nem lesz kretén. Én pedig úgy gondoltam, hogy toleránsabb leszek vele, bár nagyon nem értettem, hogy miért lett ilyen a stílusa, mikor 3 évig mindig közösen döntöttünk és tiszteltük a másikat.

Január körül viszont észrevettem, hogy elkezdett titkolózni, majd kiderült, hogy egy csomó embertől kért kölcsön pénzt, mert belekezdett valami illegális üzletelésbe. Folyamatosan jöttek a telefonok, sms-ek, hogy jó lenne, ha visszaadná a pénzt, teljesen idegbeteggé változott, kiabált folyton, csapkodott, többször elment inni, amitől én teljesen kiborultam és azt mondtam, ha nem fejezi be, elköltözöm. Nagyrészt sikerült mindenkinek kipengetni a tartozását, de még mindig nem változtatott a stílusán, tele van simlis ügyekkel és attól rettegek hogy mikor jelenti fel valaki! Utálok itthon lenni, mert folyton attól félek, már megint milyen kedve van, miért lesz kiakadva. Közben a családja hátulról azért tart lelki terrorban, hogy csináljunk már gyereket, de persze csak fiút, mert az ő családjuknál a férfiak erősek. Nem bírom már tiszta idegbeteg lettem én is! Normális emberhez mentem hozzá, kaptam helyette egy akaratos agresszív személyt.Egyik este megmondtam neki, hogy ezt nem bírom tovább nem vagyok boldog és el akarok válni, erre teljesen dühbe jött felháborodott, hogy most ezt komolyan mondtam-e mert ha igen, akkor átkozza a napot, mikor megismert és hogy bajban nem vagyok képes kitartani a férjem mellett, nem is vagyok feleségnek való. Azóta elcsendesedett a vita és úgy vettem észre, hogy elgondolkodott azon, hogy tényleg veszélybe került a házasság, próbál kedveskedni. De meddig tart ez? Amíg nem csinál megint valami hülyeséget? Vagy nem lesz gyerek? Én nagyon nem ilyen életre vágytam, nekem ez nagyon rossz és nem érzem azt hogy tisztelne. Fogalmam sincs hogy mi lenne a helyes döntés, természetesen szeretem de már félek is tőle és a családja viselkedése is kikészít. Hogyan tovább? Meneküljek vagy adjak neki még egy esélyt? Nagyon hiányzik az az idő, amikor még bókolt, a tenyerén hordozott, szerelmesek voltunk!