Mi a jobb a társas magány vagy a válás és a valódi magány?

A társas magány rosszabb, azért mert úgy még magaddal szemben se vagy őszinte, magyarul nem csak magányos vagy, hanem még magad számára is elmagányosodik a valódi éned. Ezzel szemben ha csak simán egyedül vagy, akkor megvan a lehetőség az azonnali változtatásra, őszinteségre, újra kapcsolódsz a valódi önmagaddal, ezért azt nem magányként éled meg, hanem lehetőségekkel teli szabadságnak. A rossz kapcsolatban pedig nemcsak magány van, hanem önhazugság és börtön is.

A társas magányban azért is érzed magányosnak magad, mert a külvilágnak és magadnak is azt hazudod, hogy ez így jó, miközben belül tudod, hogy az idődet vesztegeted. Mivel a társas magányban nem lehetsz őszinte magaddal, ezért börtönben vagy.

Míg ha egyedül élsz, és talpra állsz, akkor kinyílnak a lehetőségek, újra határozhatod magadat, és kiszabadul a szellemed.

Én mindkettőt átéltem, ezért tudom melyik milyen, de lehet, hogy mindezt nem érti az, aki mindig csak kapcsolatokba volt bezárva, és nem tudja milyen érzés egyedül, erős önérzettel szabadnak lenni. Az valószínűleg a rossz kapcsolatban való rabságot fogja választani, és elvesztegeti az életét, majd meghal boldogtalanul.

A valódi magányban mindig ott a lehetőség, hogy betoppan valaki az életedbe.

A társas magányban, ha tényleg véglegesen megromlott a kapcsolat, akkor nincs remény. Esélyed sincs a boldogságra.