Mit jelent szamotokra az hogy joban rosszban egészségben betegségben szegénységben el nem hagyom?

Megint más az oltár előtt megfogadni, és megint más az életben megtapasztalni

Sokan férfiak nők egyaránt vannak akik lefagynak egy eset után, és a válást látják a leg megoldhatóbbnak

Volt olyan hogy a férjnek levágták a kezét, a felesége meg ott is hagyta, mondván nem fogja ápolni inkább keres egy egészséges embert, akkor miről is beszélünk?

20/F

Már nem veszik komolyan az esküt.

Mindenkinek más a tűrőküszöbe. Oké,hogy kicsit megváltoik- na de,hogy agresszív lesz,lekezelő,ver.. Senki ne várja,hogy együtt maradjak egy olyan férfival,akit már nem akarok páramnak és bánt!

Ez egy fogadalom, illik komolyan is venni.

Sokan úgy ugranak fejest a házasságba, hogy bele sem gondolnak. Ez nem csak egy társadalmi szokás, amin keresztül kell esni, hanem egy komoly fogadalom, amit két ember egymásnak - és nem a szüleinek, környezetének - tesz.

A mai világ azt sugallja és hirdeti, hogy ami nem olyan már, mint régen, megkopott, stb. el kell dobni, újat kell venni helyette.

Nekem azt hogy bármi rossz történik,akkor is együtt maradunk,megoldjuk.

De ez nem takarja azt hogy ha pl megkattan és ugy dönt másfele kacsingat,erőszakos lesz és hasonlók.

Számomra ez azt jelenti, hogy: nem hagyom el a férjem, ha vele vagy velünk valami rossz történik és emiatt nehezebbé válik az életünk, nem hagyom el, ha elveszíti a munkáját, ha adósságba került (akkor sem, ha a saját hülyeségének köszönheti), nem hagyom el, ha megbetegszik, ha munkaképtelen lesz, ha nem tud magáról gondoskodni, nem hagyom el, ha bajba kerül, akkor sem, ha valamilyen probléma miatt nehéz is vele együttélni, mert feszült, ideges.

Viszont azt is megmondom, hogy mit NEM jelent: nem jelenti azt, hogy akkor is vele maradok, ha annyira megváltozik, kifordul magából, hogy fizikailag vagy lelkileg bántalmaz (ehhez azért hozzátenném azt is, hogy szándékosan, ha betegségről van szó, az más), ha a gyerekemet, gyerekünket bántja, vagy ha szeretőt tart.

A 7-es válaszadóval teljesen egyetértek. Jóban - rosszban: amíg van szeretet és tisztelet. Nem számítanak az anyagi vagy egészségi problémák, ettől még együtt végig csináljuk, amit a sors nekünk adott.

DE ha lelkileg vagy testileg bántalmazás a jussom a kitartásért, elgondolkodnék rajta, hogy együtt vagy külön.

Én válófélben vagyok.

Nem hagytam el, amikor beteg volt, amikor rosszabbul álltunk anyagilag, amikor félrekacsintgatott.

De elhagyom azért, mert nem volt partnerem, csak saját magával törődött, amikor kértem, hogy oldjuk meg közösen a problémáinkat, akkor egy legyintéssel elintézte.

A fogadalomban ott van, hogy együtt, közösen... ha ez a része megszűnik, akkor nincs értelme folytatni, mert amikor már csak az egyik fél küzd, a másik meg kényelmesen hátradől, mert neki minden jó úgy, ahogy van, akkor már nem köt a fogadalom sem, hiszen nincs együtt!

Tehát: ha a férj elveszti a munkáját, az rendben van, ezerszer megtörténik. De ha nem is keres, vagy nem vállal el ajánlatokat, mert jobbra vár, miközben a családja nyomorog, akkor csak magára gondol, akkor nincs közösen, nincs együtt...

Ha az egyik fél megbetegszik, az rendben van. Ha nem ismeri el, hogy beteg, és nem hajlandó kezeltetni magát, a családja érdekében, az már nagyon nincs rendben.

Hogy mindkét fél változik, az rendben van, hiszen az emberek folyamatosan változnak. Ha viszont ezt úgy teszik, hogy teljesen semmibe veszik a partner jogos igényeit, elvárásait, és csak magukra gondolnak, az már nincs rendben.

A házasság két ember közös erőfeszítésein alapszik. Bárkivel történhet bármikor bármi, de ha az egyik fél úgy dönt, hogy neki minden jó úgy, ahogy van, és a legminimálisabb hajlandóságot sem mutatja a változtatásra, akkor éppen ő az, aki cserbenhagyja a partnerét! Nálam ez volt a kulcs, amiért a válás mellett döntöttem! Amíg azt láttam, hogy vannak problémáink, de a férjem nem tehet róla, kitartottam mellette, jóban-rosszban. De amikor már arról volt szó, hogy lehetne változtatni, csak ő ettől elzárkózott, akkor több éves küzdelem után feladtam.