Akik szegénységben de szeretetben nőttek fel hogy látják a családvállalást? Valóban elég a szeretet? Nincs szükség pénzre? Vállaltak/vállalni fognak gyereket a szegénységre?

Én biztos nem vállalnám be!ha nem tudom megteremteni a gyerekemnek amire szüksége van a fejlődéséhez kizárt.Sajnos a szeretet nem elég mindenre!Segélyekből éljek?köszönöm nem!

24l

Nagyon fontos a szeretet ez tény,és ha nő vagy a te fő feladatod lesz.

Azonban nagyon drága már minden,az egyik félnek tuti hajtania kell és az általában az apa.

A mi szomszédaink is így élnek,5-en 1 szobában.(3 gyerkőc)

És igen,a szegény családokban sokkal nagyobb a harmónia,mint az elit környezetben.Sok boldogságot!

Mivel szegénységben nőttem fel van egy nagyon nagy előnyöm másokkal szemben:Nem túlzóak az igényeim!!

Nem veszek fel hitelt-hitel hátára,hogy újabb legyen az autóm,vagy "villantani" tudjak a telóval,vagy az LCD TV-vel,és sorolhatnám.

Elégedett vagyok azzal amit az élet pillanatnyilag nyújt,és türelmesen várok arra az időre amikor esetleg én is megengedhetek magunknak egy kis luxust.

Nem is okozott gondot a gyerekvállalás (2 van)anyagilag nem fontolgattuk a gyerekvállalást sosem.

Eddig én gyes-en voltam,a gyerekeknek rengeteg turkálós ruhájuk volt,most,hogy dolgozom első dolgom volt új ruhákat venni nekik....

Ennyi az egész,ha van miből akkor vásárolunk,ha nincs akkor nem.Így is jó,úgy is jó,alkalmazkodunk.....

Én nem is a szeretetet tartom a legfontosabbnak amit pénz nélkül adhatok.Én inkább ezt az értékrendet szeretném átadni.Hogy a gyerekeim soha nem érezzék magukat kevesebbnek másoknál,mert éppen nincs miből "villantaniuk" a suliban....

35/N

Én mély szegénységben nőttem fel.Csak egy cél lebegett a szemem előtt:Mielőbb elmenni, kitörni belőle.A tanulásra nem alapozhattam, mert annyi pénz sem volt otthon, hogy bérletet vegyek, és bejárjak a gimibe.16 évesen ott kellett hagynom.17 évesen megismertem a mostani férjemet, 18 évesen már anya voltam.Albérletben kezdtük, én halasztottam, de befejeztem a sulit, diplomám is van már, és már régen a saját házunkban élünk, nincsenek anyagi gondjaink.Én bátor voltam, vállaltam a gyermeket, és soha nem szenvedett semmiben hiányt.Sőt!

Fontos a szeretet, de kell a pénz is.Ha nincsen pénz, meghal a gondok között a szerelem is.

Szükség van a pénzre. Ám mivel a pénz fogyóeszköz (nálunk legalábbis állandóan elfogy) :), nem is az a lényeges, hogy most éppen mennyi van belőle, hanem az, mennyit tudok belőle előteremteni, nő vagy csökken ez? Ha nő, akkor az jót tesz az önbizalmamnak is, és optimistábban tudom szemlélni a világot, könnyebben vágok bele a dolgokba.

Gondolom, pont azért vagyok így vele, mert nem örököltem semmi vagyont, mindent nekem kellett előteremteni, amim ma van. Biztos egészen másképp látnám, ha jómódú helyre születtem volna, de nem így volt.

43/F

Én nagyon szeretem a családomat, és semmi pénzért nem hagynám el őket. De igen, elég "szerény" körülmények között nőttem fel.. Soha nem mentem kirándulni a többiekkel, nem vettünk új ruhát, a tankönyveimet és taneszközeimet pedig karácsonyi ajándék gyanánt kaptam, mert másra nem volt pénz.

Az osztálytársaim kiközösítettek, emiatt elég beforduló és antiszociális személy lettem. Csak úgy tudtam továbbtanulni, hogy hitelt hitelre halmoztam, és remélem 35 éves koromig sikerül kimásznom az anyagi csődből, hogy egyszer talán saját családom legyen, normális körülmények között.

Ja, ami pozitív: én sem esem kétségbe, ha napi 200 forintból kell élnem, nincs szuper DVD-lejátszóm vagy kocsim, valamint a barátaim tuti nem érdekből vannak mellettem. (Mert szerencsére felnőttként már képes voltam néhány normális emberi kapcsolatot is kialakítani)

Mindezek miatt tüzet tudnék fújni, ha valaki azzal jön, megszüli a gyerekét, legfeljebb ezentúl kicsit kevesebbet esznek, ki lehet bírni.. És mi van a gyerek jövőjével?!

Egyébként engem és a testvéremet viszonylag biztos anyagi körülmények közé vállaltak a szüleim, csak aztán jött a rendszerváltás.. Ha valaki már alapból a semmibe szül, az mire számít? Persze lehet azzal jönni, hogy Adidas naci nélkül is élhet a gyerek, de hogy egy kakaós csigát se tudjon megvenni neki az ember?!

Szia!

Ketten vagyunk testvérek, anyukám egyedül nevelt minket. Már most felnőtt fejjel jöttem rá, mennyire nehéz volt neki, mennyi mindenről mondott le, hogy nekünk legyen mit az asztalra tennie, de sohasem éheztünk. Viszont akkor még volt munkahely, lehetőség, hogy dolgozhasson. Most nincs, a helyzet egyre rosszabb, és az ő elmondása szerint, a mai helyzetben biztos nem vágna bele.

Nekem már van egy kisfiam, és szeretnénk még másodikat is, de nem most, és egyáltalán nem tudunk mire számítani, ebben a bizonytalanságban, mert most ez a legfőbb ok.

Lehet hogy 20-30 évvel ezelőtt elég volt a szeretet, meg az összetartás, de ma már kevés, sajnos mindent a pénz mozgat. Gondolj csak bele ha beteg a gyerek, én ritkán úszom meg a gyógyszertárat 5000-en alul. Szóval csak ilyen mindennapi problémák is milyen nagy gondot tudnak jelenteni, nemhogy egy gyerek felnevelése.

Szerintem aki anyagilag nem tudja bevállalni, az ne is vállaljon, mert előbb utóbb nélkülözni fog. És akkor már nemcsak ő, hanem a gyerek is.

Sajnos ez a mai helyzet.

Szegénység és szegénység között is van különbség.

Ha vki annyira szegény, hogy éheznie kell és éheznek a gyerekei is, akkor az gondolja át, hogy vállal-e babát, ne kínozza.

De ha a szegénység azt jelenti, hogy alap dolgokat ugyan, de van mit enni és nem tudsz neki megadni mindent, de tisztességgel neveled, akkor igenis érdemes gyereket vállalni, ilyen körülmények között a szeretet és a törődés tudja kompenzálni az alacsony jövedelmi szintet.