Akik szegénységben de szeretetben nőttek fel hogy látják a családvállalást? Valóban elég a szeretet? Nincs szükség pénzre? Vállaltak/vállalni fognak gyereket a szegénységre?

Szerintem ma érdemes több gyermeket vállalni. A kormányunk is talán ezt a célt tűzte ki, hogy serkentsék a gyermekvállalást.

Meg lehet nézni a cigányokat, náluk általában sok gyerek születik ugye. 2-3-szor annyi jövedelemhez jutnak havonta otthonüléssel, mint egy dolgozó ember. (persze ezt mindenféle rasszizmus nélkül mondom, és hangsúlyozom: azokra a cigányokra vonatkozik, ahol tényleg sok a gyerek, és nem dolgoznak a szülők)

Amikor én megszülettem egy rozoga vályogházban laktunk. Nem kertelek rajta, én "besikerült" gyerek voltam. (Sose éreztették velem.) Anyukámék összeköltöztek, ilyen házat tudtak venni, aminek a felújításával megküzdöttek. Mikor apukám dolgozott, anya verte a falat, hogy mire hazajön a munkából, be tudja tenni az ajtót. Én közben a járókában aludtam. Minden fizetéskor vettek két oldal szalonnát és azt ették egész hónapban. Nekem vettek finomabb dolgokat is, és ha a rokonok megkérdezték, hogy a pakoljanak-e valamit, mindig azt mondták, hogy "csak a gyereknek egy picit".

Innen jutottak el egészen a kertvárosi családi házig, persze kemény munkával. Amikor elkerültem egyetemre és nem igazán sikerült a dolgok, mindig az tartotta bennem a lelket, hogy a szüleim mennyit tettek értem, és sose adták fel, akkor nekem sem szabad. :)

Sziasztok!

Ahogy már előttem is írták, szerintem többféle szegénységről lehet beszélni. Mi sem éltünk túl jól gyerekkoromban, nem voltak menő márkás cuccaim, nem telt minden nap sajtra sonkára. Ennek ellenére nem voltam szakadtan öltöztetve sem, plusz még igaz, hogy nem havonta, de évente egyszer kétszer az állatkertbe és a vidámparkba is el tudtunk menni. Néha rosszul esett, hogy nekem miért nem lehet nike cipőm, de mai fejjel azért látom, hogy ez közel sem volt az az igazi szegénység.

Mi pesten lakunk, Páromék vidéken éltek. Na ott egész más volt a helyzet. Pesten viszonylag minden "könnyebben" megoldható. Ezt nem bántásból írom, nehogy félreértse valaki. Egy kis faluból valóban sokkal nehezebb még az iskolába is bejutni, pláne később egy normális munkahelyet találni. Úgyhogy szerintem attól is függ, hol él az ember.

Most 33 hetes terhes vagyok. Nem kell mindenáron vagyon a gyerekvállaláshoz. Természetesen kell pénz, de nem százezrek. Ezt úgy értem, hogy mi pl 20 ezerért tudtunk használt babakocsit venni. Nem telik 60-80 ezer forintosra. Valamilyen szinten ezt is lehet szegénységnek titulálni. Szerintünk azonban lényeg a babakocsi, nem az hogy mennyire extra, mennyire márkás. Lehet, hogy mindenből a szerényebb kivitel lesz, de legalább marad mellette ennivalóra és a számlákra pénz. Döntse el mindenki, hogy ez mennyire szegénység. Ilyen körülmények között nem volt kérdés Nálunk a babavállalás.

Az utolsó válaszon elérzékenyültem. Vessen meg bárki, de szerintem lehet, hogyha ugyanez a válaszadó jó körülmények közé, gazdagságba születik, akkor semmit sem tett volna azért, hogy végigcsinálja az egyetemet. A legelső nehézségnél feladta volna (tisztelet a kivételnek). Egyúttal azt is írhatom a példa alapján, hogy nem csak úgy lesz valakiből ember, úgy nem lesz hátrányba, ha a legjobb iskolákba (magániskola), vagy ha mindenféle külön órákra járatják. Nem igaz az, hogy a pénzhiányra minden esetben rámegy a szerelem. Nyilván sajnos van rá példa, de ennek az ellenkezőjére is van nem egy... Mikor a család a jómódtól hullik szét. Anyuka, Apuka, sőt még a gyerekek is azt sem tudják mihez kezdjenek a jómódtól.

30/N

6 éves koromban váltak el a szüleim, 2 testvérem van. Édesanyám a házasságából egy szatyor ruhával és 3 gyerekkel jött el, minden túlzás nélkül. Kirándulni külföldön? Sokszor enni sem volt mit! Emlékszem egyszer szaladtam haza ötszáz forinttal édesanyámhoz, hogy a kapott tankönyvtámogatásból kenyeret tudjon venni nekünk.

Ma két diplomám és egy szakmám van, saját erőből-diákhitellel-. A nővérem szintén diplomás tanárnő, hugom még tanul. Igaz, hogy tanulni is csak hitelből tudtunk, amit nagyon sokáig kell fizetnem majd vissza, de erőt adott a vágy, hogy kitörjek abból amibe gyerekként belekerültem.

NEM FOGOK gyermeket vállalni, amíg nincs biztosnak mondható alapom hozzá, nem kívánhatom hogy átélje mindazt mait nekem kellett.

26/N

Bocs, hogy más tapasztaklatot írok le a sajátom helyett.

Teljesen őszintén, az idő mindent megszépít. Mivel amikor vki visszaemlékszik, akkor az esetek többségében már nem szenved szegénységben, a pillanatnyi érzések meg idővel fakulnak, mert már nem olyan frissek... és jobban emlékszik az apró szépségekre öntudatlanul is. Van pár ismerősöm, akikről tudom, mennyire panaszkodtak a szegénységükre gyerekkorukban, aztán felnőttként meg ugyanők mondták ezt a szegénységben, de szeretetben típusú szöveget. És ez nem feltétlenül azért van, mert megjátszósak vagy mert tiniként éretlenek voltak, hanem az emlékezés természetéből kifolyólag.

Itt amúgy olyan emberekről beszélek, akikről az alábbiakat tudom:

-többszür volt, hogy nem volt villany, víz a házukban; a srác szanaszét gyűrődött, fakult, 20éves ruhákban járt

-apja hajléktalan, anyuka egyedül neveli a gyereket... gyerek gyakran mosdatlanul jött a suliba, krétát evett meg ilyenek

- srác épphogy vegetált, szóval tűrhető ruhák, füzet stb. megvoltak, de náluk is volt áramkikapcsolás, és sosem tudta a családja fizetni az osztálypénzt, osztálykirándulást, volt, hogy egész nap nem evett semmit a suliban, és nem is reggelizett, csak vacsora volt

Ezek közül egyik sem a tipikus mélyszegény család, az a putris típus, de a közösséghez képest szegények voltak.

A "szegénység" ellen tenni is lehet. Én nem tartom szerencsésnek, amikor szegénynek nevezik az olyan embereket, akik lusták dolgozni. És most le lehet pontozni a válaszomért. Nyilván nem azokra gondolok, akik Borsod-megye legészakibb sarkában laknak, ahonnan a legközelebbi kisváros is 30-40 km-re van, napi 2-3 buszjárattal, mert náluk egyértelmű, hogy nem tudnak dolgozni.

Na de könyörgöm, amikor valaki Miskolcon, vagy Miskolc 10 km-es körzetében lakik, az nehogymár ne találjon munkát. Több multi gyár is működik a városban, ahová szinte heti rendszerességgel vesznek fel embereket. Akkor miről beszélünk? Miért nincs munkalehetőség? Egy 8 általánost végzett, szakma nélküli ember pedig ne válogasson, s ha annyira szegény, akkor ragadjon meg minden lehetőséget. Hozzáteszem, nekem maholnap diplomám lesz (nyelvvizsgám nincs még), mégis közfoglalkoztatásban dolgozom jelen pillanatban. Ha én elvállalok ilyeneket, akkor mások nehogymár válogassanak.