Megoldás lenne a válás estemben?

Az őszinte véleményem az, hogy megértem a férjedet amiért nem akar a te szüleid házába befektetni. Ha azt mondtátok volna neki, hogy a felépítmény arányában tulajdonjogot szerez, vagyis ha elváltok, akkor neki jár valami, nem csak kidobott zsé az egész, akkor szerintem nem gondolkozott volna hogy külön menjetek. Ha egyébként a szüleiddel jó a viszonya. Gondolom az, mert nem írtad hogy más lenne.

A megvett ház. Na igen. Mellesleg megjegyzem, ha nem örökölt pénzből vette, akkor fele a tied :) bár ez a kapcsolatotokon mitsem változtat. Mielőtt megvette te láttad azt a házat? És akkor nem tűnt fel hogy milyen?

Egyébként megértelek, mert a szülői segítség nagyon sokat számít neked a kicsi gyerekekkel. Viszont ha ott csak kocsival lehet közlekedni, akkor azt kellene a férjeddel tisztázni, hogy vesz neked is egy külön autót, hogy vigyed a gyereket, meg be tudj vásárolni? vagy mindent ő fog megoldani egyedül? nem hinném. Szerintem az a baja, hogy neki valami megtetszett, és te kapásból elutasítod. még akkor is ha egyébként igazad van. Most megmakacsolta magát, azért mondja, hogy akkor megy egyedül és nem érdekli mi lesz veletek. Ha egyébként ez előtt jó volt a kapcsolatotok.

Szóval válts hangot, és a férjedet megértve próbálj vele újra beszélni. Hogy értse meg, nem vagy ellenére, és örülsz hogy ennyire örül a háznak, és támogatod, de kéred hogy ő is gondoljon bele a mindennapokba, hogy hogy kellene megoldani. De még az is lehet, hogy hétvégi háznak használja az új kéglit. Persze, legyen az övé. amikor van ideje ide jön elvonulni. De egyébként veletek él. Ez egész jó megoldás lehet, mert biztosan igénye lenne néha a magányra. nem könnyű ennyien élni kicsi helyen.

remélem sikerül megoldani.

34/N

Megértem a férjedet is, ahogy a második válaszoló írta.. De téged is, hogy nem akarsz odamenni. Tényleg valami köztes megoldást kellene kitalálni.

Viszont a férjed milyen megtakarításból vette? Ha a házasság előtt megvolt, akkor igen, az az ő pénze, az ő háza. Ha örökölte, szüleitől kapta a házasság alatt, akkor is az övé. Ha amióta veled él a fizetéséből spórolgatott rá, akkor az a TI házatok, a TI pénzetek és váláskor neked járt a fele.

Hm... hát nem egyszerű. Lenne néhány kérdésem (nem feltétlenül itt vagy nekem, hanem inkább magadnak lenne érdemes ezeket megválaszolni - de ha akarod, beszélgethetünk itt is, és privátban is)

1. Ha - ahogy írod - az elején annyira nagy volt a szerelem, akkor mi az oka, hogy most annyira makacsnak és önfejűnek tűntök - nem biztos, h azok vagytok! - ebben a dologban? Azt gondolom, hogy a jó házasság egyedül kompromisszumokkal működik. Mindkét fél enged valamiből. Általában a gyerekek azok, akik nem készek semmiféle kompromisszumra, a felnőtt világ enélkül nem működik.

2. Mi az oka, hogy nem tetszik az a hely, ahol ingatlant vettetek? Azokat, amiket leírtál, meg lehet érteni, de legalább ennyire férjed álláspontját is - az ember a mai világban nem ad-vesz ingatlanokat hetente, havonta.

3. Nekem az a legfurcsább egyébként ebben az egészben, hogy úgy tűnik (hangsúlyozom, nem ismerlek benneteket, tehát nem ítélkezni akarok, csak a benyomásaimat írom le), mintha nagyon nem lennétek egy hullámhosszon: vegyél magadnak, a férjed pénze, úgysem fogunk ott együtt élni... stb. Ezek mind olyan apró, de lényegre mutató mondatok, szavak, amik azt sejtetik, hogy itt nem a lakáskérdés a legnagyobb probléma...

+1: Konkrétan a kérdésedre válaszolva azt gondolom, hogy ezt nem itt a GYIKen lévő válaszadók tudják eldönteni. Én úgy érzékelem (lehet, hogy nincs igazam), hogy ez egy hirtelen jött érzelem, kapcsolat és házasság lett. Nagyon óvnálak attól, hogy a válás is ugyanígy, tudatos meggondolás nélkül történjen. Azt javaslom szeretettel, hogy egy kicsit pihentessétek ezt a lakáskérdést. Megértem a férjed, hogy minél előbb költözni akar, megértelek téged, hogy te a jelenlegi helyzetet úgy éled meg, hogy nyomorogtok négyen két szobában, de azért javasolnám a lakáskérdés pihentetését, hogy figyeljetek egy kicsit egymásra. Ha lehet a nagyszülőkre hagyni a gyerekeket (nem tudom, mennyire viselnék el ezt a gyerekek, és milyen egészségi állapotban vannak a nagyszülők), akkor menjetek el kettesben valahova egy hétvégére, és nem utolsó sorban azért, amit a gyerekekkel műveltetek (ezt sem bántásból írom!!!) - hogy előttük veszekedtetek -, velük is legyetek minél többet. (Nekik nem elsősorban lakásra, hanem otthonra van szükségük, amit a te anyai szereteted melege, férjed kiegyensúlyozott apai támasza tud megadni.) Hozzatok vissza minél többet abból a nagy szerelemből ami volt, mert minél tovább húzzátok a kapcsolatotok rendezését, annál esélytelenebb lesz.

Szívből drukkolok nektek!

Ismerős a helyzet. A mi esetünk is hasonló volt.

Albérlet, majd gyerek után közösen vettünk egy vidéki házat. Még házasság ellőtt spóroltam, és kaptam pénzt ajándékba, így azt az 1.5 milliót is beetettük. Én mondjuk odaköltöztem, mert gondoltam mindenütt jobb mint anyóséknál. De 3 év után rájöttem, belebetegszem hogy ott élek. Hasonló okok miatt. Nincs óvoda, nincs iskola, 1 öreg bolt van ami drága is, és délben már be zár (ha egyáltalán kinyit) A legközelebbi szomszédom gyalog majdnem 3 km-re van tőlem. Teljesen magányos vagyok. 2 évig kértem, hogy adjuk el. Nem kell nekünk 4 szobás, hatalmas telekkel. Vegyünk kisebbet, de közelebb a városhoz. Nincs kocsi, így én gyakorlatilag el vagyok zárva a külvilágtól. Kértem hogy ahogy elkezdi az ovit a gyerek már éljünk máshol, mert ide 1 nap csak kétszer jön a busz ki. De nem! Ahogy mondta: AZ ő háza. Ne mondjam meg mit tegyen a házával. Építgeti, javítgatja. AZ ÖVÉ! Egy idő után erre is berágtam. Felvilágosítottam, hogy a ház közös, és van némi beleszólásom. Azt hittem felpofoz. Ha szemmel ölni lehetne, akkor már halott lennék. Eljött az óvoda idő. Nem adtuk el a házat. Hiába kértem, könyörögtem. A válasza mindig ez: Az én házam. HA utálsz itt élni, költözz haza anyádhoz. Hazaköltöztem gyerekkel. Később jött, hogy béküljünk ki, szeret engem, és a lányunkat. Mindent megbeszélünk, és ha még mindig akarom, eladjuk a házat, megyünk máshová. Rájött mi fontosabbak vagyunk mint a vidéki ház. Hittem neki. Visszamentünk. De csak halogatta a ház eladását, a végén újra jött a mondata: Az én házam! Annyit dolgoztam vele, hülye leszek eladni. HA nem tetszik takarodj, de a lányomat nem viheted. Elmentünk újra. De már véglegesen. Beadtam a válópert mert már esély sem volt a békülésre. Próbáltam kulturáltan válni. Mondtam neki, hogy nem akarom hogy a házát elveszítse. Adja meg a nekem járó részt, és onnantól csakis az ő háza lett. De nem volt hajlandó. Még a bírónak is kijelentette arrogánsan, hogy lesz*rja hogy a törvény szerint közös. Nem adja a házát. Ő dolgozott, én csak otthon meresztettem a fenekemet. Igaz, otthon voltam a kicsivel, de dolgoztam mint az állat mellette. Nem akart fizetni segédmunkásnak így én cipeltem a maltertől kezdve a tégláig mindent. Közben meg főzzél,takaríts, mossál,és foglalkozz a kicsivel is. Míg dolgozott én festettem ki a lakást. Szóval dolgoztam én is. A végén a bíróság úgy döntött ha a férjem nem hajlandó kifizetni a jogos részemet, akkor el kell adni a házat.

4 éve váltunk el. A vagyoni per még mindig tart. Jelenleg albérletben élek a lányommal. A volt férjem a közös házunkban. A bíró által kirendelt értékbecslő felértékeltette, de nem hajlandó elfogadni. Fellebbezést adott be. Kaptunk új értékbecslőt. Őt is elutasította. Majd ügyvédet váltott (időhúzás) Majd elfogadta a bíró határozatát, később visszamondta. Így húzza az időt. Eddig sikerrel, Most ott tartunk hogy a földhivatalban a tulajdonpapírra bírói végzéssel rögzítve lett, hogy 50 %-os tulajdonos vagyok. Időközben bíró váltás is lett. Most reménykedem, hogy az új bíró már nem szórakozik. Kimondja a végszót, és ha kell bírói úton elárverezi a házat.

Csak megjegyzem. Nem vagyok pénzéhes, csak azt kérem ami az enyém. Amit belefektetem, és amiért én is megdolgoztam.

Nem kértem a fele összeget, csak 3 milliót (8 millióra értékelték) De nem..Így most bármennyiért lesz egyszer eladva. a fele jár.. De már kétlem hogy valaha el lesz adva..