Én már nem lehetek boldog, mert van egy gyermekem?

34 éves vagyok. Van egy 3 és fél éves kislányom és egy párom, aki nem a férjem, de a kislányom édesapja.Eddig nagyon rossz és sivár volt a kapcsolatunk, s a párom apaként sem remekelt, de most már kedvesebb velem is és a kislányhoz is közel került. De mire idáig eljutottunk én már kiábrándultam, elhidegültem a páromtől, sőt megismerkedtem egy másik férfival, el akartam hagyni a páromat és egyedül nevelni a lányomat, mert akkor még volt rá okom, de már nincs, mert kedves és rendes lett, igyekszik. De már szerelmes vagyok! Felejtsem el a szerelmet és éljek a párommal szerelem nélkül és neveljük a kislányunkat? Én már nem lehetek boldog? A gyermek miatt benne kell maradnom egy olyan kapcsolatban, ami ugyan a kislányomnak boldogságot hoz, de nekem már nem. Tudom, hogy önző vagyok, mert azt az utat kellene választanom, ami a legjobb a kislányomnak. Neki nagyon hiányozna az édesapja. A kislányom miatt úgysem fogok tudni majd lépni, de emiatt meg én fogok szenvedni. De ugye inkább a felnőtt szenvedjen, mint egy kisgyerek. Én igy gondolom. De azért most nagyon fel vagyok dúlva érzelmileg.