Én már nem lehetek boldog, mert van egy gyermekem?

Nekem is van egy 2 éves kislányom de ha nem működne az apjával (mi sem vagyunk házasok) akkor megpróbálnám rendbehozni és ha nem sikerül, akkor szétmennénk. A gyerekednek mindig Ő marad az apja, de nem hiszem, hogy azzal tennéd a legjobbat a kislányodnak, hogy egy boldogtalan kapcsolatban élsz, amit biztos, hogy meg fog érezni.

Az egy másik dolog, hogy egy bizonytalan másik kapcsolatért nem rúgnék fel egy kapcsolatot. Egy gyereket nem rángathatsz egyik férfitól a másikig, csak ha biztosabbá válik. A másik mit gondol?

Te még könnyen tudsz lépni hisz nincs papír ami összeköt titeket és így több mint valószínű nálad maradhat a gyerek. Ha akibe szerelmes vagy és viszont szeret ketten könnyebben boldogulhattok-de mindenképp úgy számolj hogy megélnél-e a kicsivel anyagilag ha mégsem. A gyereken nem segítesz ha boldogtalan vagy és esetleg veszekedős családban núl fel.

(Én is így vagyok mint te, de én nem tudok lépni mert a gyerekekkel zsarol hogy elveszi tőlem. A család sem mellettem áll mivel én akarom elhagyni. Albéreletet egyedül fenntartani iskola-ovit fizetni... -Egyébként én is szerelmes lettem másba-ha lehet ezt annak mondani, mert egyoldalú,de tőle több kedvességet kaptam és még sose éreztem ezt. Most nem igen tudok egyedül lépni így maradok amíg ki nem rak hisz így szerelem nélkül nem megy a szex számomra. Ráadásul azzan jön ő mindent megadott nekem-igen anyagiakat lehet, de szeretetet, szerelmet, törődést soha. A gyerekek ezt megérzik mindig a legjobbat akartam nekik. Nem rossz ember a férjem nem szidni akarom, de ha én lépnék vagy más vitánk van elgurul nála a gyógyszer. Most próbálom magam lefoglalni több meló, főzés, csavargás a gyerekekkel, sport stb. Csak ne gondolkozzak annyit, mert nem tudok aludni sem így meg volt egy két hét mikor igen kivoltam én is és a gyerekekhez is kevesebb türelmem volt. Az x év alatt mindig én láttam el őket (szülőik, vinni-hozni őket, tanulni velük, fürdetés-etetés stb..., háztartás, meló-be is sokaltam...) Azt hiszem én már sohasem leszek boldog, csak a gyerekeimmel...

Valószínűleg szeretted a párodat,hisz azért szültél neki gyereket, és maradtatok együtt 3-4 éve. Ha a társad azon van, hogy megváltozzon, szerintem megérdemel még egy esélyt. Kettőn múlik egy kapcsolat.

Ha az új pároddal is ez lesz majd a helyzet, hogy kihűl a kapcsolat, egy gyerek nem tárgy, hogy egyik férfitól a másikhoz visszük. Szeretni meg az igazi apa szereti a legjobban, a vér szerinti!

A másik pasi mennyire tervez komolyan veled? És veletek?

Mi van, ha mégse működik? Ha a nagy szerelemről kiderül, h nem is az, hanem csak fellángolás...Mit csinálsz akkor? Mit mondasz a kislányodnak? Hogy bocsi, de ő se lesz az apukád?