Tényleg önző lennék? Ti mit tennétek?

Semmi baja nem lesz a lányodnak a bölcsiben, többen túlélték már. Szerintem még jót is tesz nekik, legalábbis az én lányomon ezt látom.

Az viszont nem jó, ha kényszerből maradsz a férjeddel, ezt a kicsi is megérzi.

Én is a gyerekek miatti kíméletből nem rúgtam ki a férjemet a lakásból évekig, de külön szobába költöztünk. Én nem voltam ráutalva, mert az enyém volt a lakás és jól is kerestem, csak az a jó szivem.... Nem érte meg, állandó volt a vita, a gyerekekkel semmit sem foglalkozott, a saját piszkát (taknyos zsebkendők) sem takarította fel. Amikor kirúgtam utána rendeződött az életünk, sokkal nyugodtabb a légkör.

Egy megcsalást, egy kóbor félrekufircot meg lehet bocsátani, nem hiszem, hogy azért borítani kell mindent... de ha már rendszeres, nem az első eset, akkor tényleg ki kell adni az útját.

A bölcsitől meg nem lesz baja a gyereknek.

Nem vagy önző. Éppenhogy nem te vagy az. Édesanyád régimódi gondolkodású, korlátolt és önző, amellett kissé rosszindulatú is, hiszen tisztáén látja, hogy szenvedsz egy szemté ember mellett, mégis - a lányoddal zsarolva és arra hivatkozva - ott akar tartani egy rossz házasságban.

Rosszul tudja: ha a kicsi most, két évesen kerül bölcsibe, és elválnak a szülei, és marad a jó légkör otthon, és te sem leszel a "csak gyermekéért élő" emberré (tehát pl. bevállalsz egy idő után egy másik pasit vagy egy másik házasságot), akkor sokkal kevesebb kárt okozol a gyerekednek, mintha ezt négyéves kora körül tennéd.

Válj el és ne foglakozz anyukával. És ha adhatok egy tanácsot (éppen azért, mert jól látom, hogy anyukád a valódi hunyó ebben a házasság-megromlásban): a válás után keress meg egy pszichológust, és dolgoztatsd fel a problémáidat, mert akkor a következő esetben nem szívod be ugyanazt a problémát és pasit, és anyut is könnyebben fogod tudni kezelni.