Hogyan tudok ebből jól kijönni? Szeretőm van és egyben én is az vagyok.

Kérdező, azért ne értékeld már le ennyire önmagad, férfiként halál komolyan mondom, hogy lehet, hogy te mentetted meg a szeretőd házasságát. Mert ugye sajnos a nők egy része ha terhes lesz, belekattan babóka-mabókába, és onnantól onnan minden róla szól. (ezen a portálon is bő merítést találhatsz ilyenekből). Namost ilyenkor egy férfinak 4 útja van:

1, Némán tűr - aztán később vagy rámegy a kapcsolat, vagy nem.

2, Ő is belekattan az apaszerepbe - ritka.

3, Keres egy olyan NŐT külső kapcsolatnak, ahol FÉRFI lehet

4, Oszt ha pechére csupa konzervatív erkölcsökkel bíró nőbe fut és ez nem jön össze, akkor vagy goto 1, vagy rögtön otthagyja ősanyucit babástul, és tiszta lappal indul.

Szóval kb 50% a sansz arra, hogy ilyenkor egy szerető pont hogy segít átvészelni a férfinek az "anya üzemmód" időszakát, és stabilizálja a házasságot... ami a szerető hiányában robbanna. Csak ezzel nem szeretnek szembenézni a t. feleségek.

Az egy másik kérdés, hogy ez gondolom a tök ellenkezője annak, amiben reménykedsz titkon - csak reálisabb forgatókönyv.

Engem jobban izgatna, hogy és a TE PÁRODDAL mi van???

Egyébként Kérdező, hogy mennyire nem egyedi a történeted, itt a várható kifejlet:

[link]

Elhiszed a hapinak, és azt várod tőle, hogy mikor "robbantja" a családi életét, miközben a felesége a második gyermeküket hordja a szíve alatt.

Képes lennél egy ilyen hapival hosszútávon tervezni? Mit remélsz tőle?

"vele letudnám élni az életem, és a legfájóbb, hogy erre nincs lehetőség," -

ezek a vágyak viszonylag ritkán szimmetrikusak, szóval nem biztos, hogy csak a lehetőség hiánya fog ebben gátolni.

Ez a baj a szeretősdi dolgokkal, hogy az egyik egyszer csak kilép(ne) az előre elfogadott korlátok közül.

Egész életről szó se volt, ne is törd ilyen a fejed, mert a szeretőd nem olyan "céllal" van veled, - amikor....

Na, akkor leírom az én esetemet, bár vszínű, jól le leszek pontozva, meg egyéb, de legalább nem vagyok képmutató.

Amikor megismertem, utána egy napra rá szólt, mielőtt bármi is történhetett volna, hogy van párja és ami még fájóbb volt, kisgyereke. De annyira könyörgött, h végül belementem, épp egy szar kapcsolaton voltam túl, nem akartam komolyat. Pár hétig azon kívül nem is volt köztünk semmi. Aztán elkezdtünk egyre többet beszélgetni, és észre vettem, hogy kezd hezitálni. Én mondtam neki, h miattam ne hagyja el a családját, nem éri meg. Bár persze gondoltam, hogy nem véletlen keresi másnál a vigaszt, de ezzel nem akartam foglalkozni. Aztán egyszer csak kiborult a bili, kb. egy hónap után. Elhagyta a párját, és végül megpróbáltuk együtt. Kb. másfél éve vagyunk együtt. Azóta persze megtudtam, h miért döntött így, h szeretőt tart (nem én voltam az első). A gyerek születése után ott is a gyerekről szólt az élet az anya számára, stb. Persze nem felejtem el, h indultunk, úh mindenképp próbálok odafigyelni, de ettől függetlenül attól, h az a kapcsolata így alakult, nem gondolom, h majd velünk is ez lesz, mert egy kapcsolat nem egy emberen múlik.

Na ezt csak azért írtam le, hogy láss más példát is. Te látod igazán, hogy mi lehet abból a kapcsolatból. Mindenesetre ne telepedj rá, ne zsarold, ha nem akar veled lenni, hanem marad a párjánál, akkor azt el kell fogadni. Ha mégis összejöttök és komoly lesz a dolog, készülj fel a harcra a gyerekekért, gyerektartásért, stb.

Egy bölcs embertől egyszer ezt hallottam:

Abba a kapcsolatba amelyiket titkolni kell, nem szabad belemenni!