A húgom és én nem tudunk kijönni egymással. Mit tegyek, hogy jobb legyen a viszonyunk?

Ő 16 éves, én 22 vagyok, rengeteget veszekszünk, nem telik el nap civakodás nélkül. Érzem, hogy nem szeret, irigyel tőlem mindent, szinte soha nem ölel vagy puszil meg magától, ha én megölelem, rögtön az a válasz, hogy "mi bajod?" vagy "mi kellene?", és ez olyan rosszul esik. Megtilt nekem dolgokat, hogy én ezt nem csinálhatom, ezt nem vehetem meg, mert az neki tetszik jobban stb. Hát ki ő, hogy 16 évesen megtilt nekem bármit is?! Elvárná, hogy elvigyem magammal bulizni meg ide-oda, de én az ő barátnőivel még csak szóba se álljak, sehova nem mehetek velük egy lépést sem! A barátnőivel bármit megoszt, nekik mindent kölcsön ad, de ha nekem kellene, inkább kidobja a kukába, minthogy az enyém legyen! Ő simán beletúr a szekrényembe, ha nem vagyok itthon, és kérdezés nélkül felveszi a ruháimat, de ő nekem semmit nem ad kölcsön, akármilyen szépen is kérem, és még ő van felháborodva, hogy én meg merem neki említeni, hogy mit képzel magáról, hogy elszedi a cuccaimat a tudtom nélkül! Nem érzi, hogy milyen gonosz velem, ha beszélni próbálok erről vele, csak ordítozik, hogy na persze, és mindent a fejemhez vág, meg én vagyok a hibás stb. Nagyon idegesítő tud lenni, néha annyira idegesít, hogy fel tudnám pofozni. És mikor ilyen gondolatom támad, még én érzem rosszul magam, pedig ad rá okot, mert mostanában vannak kibírhatatlan szokásai! A szüleim is beszéltek már vele, hogy kicsit gondolkozzon el, hogy hogy viselkedik velem, de az semeddig sem tart. Ők azt mondják, hogy serdül, és majd elmúlik, de én nem tudom ezt lenyelni, már nem bírom elviselni! Én mindig kedves, megértő és önzetlen voltam vele, mindig mindent megosztok vele, és ezt kapom... Nagyon fáj. Lehet a kapcsolatunkon változtatni? Vagy fogadjam el, hogy ő ilyen, és utál? Van remény, hogy esetleg a lázadó korszaka után megváltozik és más lesz a hozzáállása? Én szeretném, ha jó viszonyunk lenne, és nem csak megpróbáljuk elviselni egymást, mert testvérek vagyunk.