Hogy lehet átvészelni? Kimondtam, hogy vége, de ő most elkezdett teperni.

Egyszerűen nem adni neki esélyt a teperésre... Elköltözni, vagy ha ez még nem lehetséges, minimalizálni a találkozásokat. Amíg 1 fedél alatt laktok addig bizony nem fog benne tudatosulni, hogy elveszített.

Nem első, hanem másod kézből tudok történetet. A párom most készül válni, másfél éve vagyunk együtt, egy éve komoly a dolog, közös jövőt tervezünk, de a férjétől nem tud ő sem szabadulni. Szeretne közös megegyezés, nem akarja évekig húzni, pedig ha per lenne, azt a férj szívná meg, sokat keres, plusz a ház fele, a párom ennél kevesebbel is beérné. Ez csak egy kis bevezető a mi történetünkből. Az viszont egybe vág, hogy a páromnak sem volt ereje válni, még így is egy év kellett, hogy én vagyok neki. A lényeg, hogy az utóbbi fél évben a gyerekek apja, mert hogy van két gyerek is, szóval aki eddig semmit nem tett mint apa felébredt benne az apai ösztön, vagyis próbálja maga felé fordítani őket, és 15 év alatt soha nem vett ajándékot a feleségének, most karácsonykor igen, kicsit sem hátsó szándékkal. A mi esetünkben, és lehet hogy nálatok is ez van, attól fél a férje, hogy nem fog tudni kijönni anyagilag, és elveszít egy ingyen cselédet. A kérdésed most az, hogy felmelegítsd a férjeddel a kapcsolatot?

Akkor a bűntudat keltéssel szeretnél valamit kezdeni, úgy értem, elérte a célját? Ne törődj vele, az én párom is eleinte sajnálta azt a ... hogy milyen szerencsétlen, meg hogy tényleg hogy fog kijönni, meg hasonlók, de aki tudatosan ezt csinálja, hogy bűntudatot kelt, azt nem kéne sajnálni. Nálunk szerencsére nem teper a férj, tudja hogy annyi, de félti a megszokott kis életét, mosni főzni takarítani mosogatni rendet rakni, ezeket majd neki kell, nem lehet csak dögleni otthon. Tudomásul kéne venniük, hogy ez a hajó elment. A közös megegyezést kérdezted ügyvédtől? meg kell egyezni a válásban, gyermekelhelyezésben, láthatásban, tartásdíjban ingó ingatlan elosztásban, ha egyben nem tudtok akkor nincs megegyezés.

A konkrét kérdésedre válaszolva, van egy társad ő adjon erőt lelkileg hogy átvészeld, ez nálunk működik. Gyerekek vannak?

Hát én is átéltem a fentieket. Mi három éve váltunk el, mert a (volt) férjem rájött, hogy mégsem akar papást-mamást játszani. Elköltözött egy fiatal lány miatt, de nekem mindig azt közvetítette,hogy ő egyedül él, és azért kell a szünet,hogy újra hazataláljon. Én nagyon oda voltam a költözésétől, és reménykedtem, hogy újra egy család leszünk.Én még nagyjából egy évig hittem, és terveztem, hogy majd hazaköltözik, ő meg belevetette magát az életbe. Egyszer aztán felhívott a lány, hogy tudom-e, hogy oltári módon átvág engem, gyakorlatilag ott lakik nála, de sajnos rájött, hogy őt is megcsalja Na akkor összeszedtem magam, lezártam az egész kapcsolatot. Idén tavasszal megismerkedtem valakivel...Na innen kezdődik a volt férjem ámokfutása. Gyötör, hogy öngyilkos lesz, ő ezt nem éli túl, ő szeret,milyen boldogok voltunk...stb. Először még beszélgettem vele, normális voltam, de mára minimális a kommunikáció, az is csak a gyerkőc miatt. Amióta lekoppant neki, hogy nincs visszaút, egy rohadt szemétláda vagyok, aki kidobta őt, kifosztottam mindenéből. Nekem az ad erőt, hogy tudom, hogy jól döntöttem, kapott 100 utolsó esélyt. Meg persze boldog vagyok, amit nem tud elvenni tőlem.