Miért váltatok el és mennyi idő után?

11-es kikérem magamnak az idiótázást így ismeretlenül csak azért, mert az első házasságom nem sikerült! NEM MINDEN ESETBEN látható előre, hogy milyen problémák lesznek 10-15 év múlva! Nagy arc vagy, amíg bele nem esel egy ilyenbe! Akkor majd megérted. Az én életemet, az első házasságomat nem ismered, tudod kívánom neked, hogy kerülj egy olyan anyós mellé 12 évig, aki az élő fába is beleköt és emiatt kismillió feszkót gerjeszt. Nem csak én utáltam, az egész családja utálta, a férje halálában nagy szerepe volt, annyira kiidegelte.

Emiatt ismeretlenül ne idiótázz le mindenkit, aki elvált!

31 évesen ismerkedtünk meg. 5 évig éltünk együtt (apró összezörrenséek voltak), majd összeházasodtunk és hamar jött a baba. Anyósommal voltak a viták, de én mindig illedelmesen nyeltem, nem szóltam vissza.

Amíg nem lettem állapotos, minden jó volt a férjemmel. 8,5 hónapos terhesen a férjem nem akarta a kutyánkat kitenni az udvarra (kertesházban), azt mondta, inkább elválunk. Egész éjjel sírtam, napokig zokogott a lelkem és csak takarítottam a szőröket. Itt valami megszakadt, de hamarosan megszületett a pici babánk és csak vele foglalkoztunk.

Anyósom féltékenységből a szülésem napján öngyilkos lett (nem sikerült neki), amit mai napig nem tudok feldolgozni, megbocsátani.

Fél éves volt a pici babám, amikor udvariasan, de végül beolvastam anyósomnak. A férjem azt mondta, vagy bocsánatot kérek anyóstól vagy válunk. Mivel nem volt miért bocsánatot kérnem és meguntam, hogy engem ezzel akar zsarolni, megírtam a válás papírokat.

Akkor megijedt a férjem és elmentünk párterápiára.

A párterápián jött rá (5 hónap terápia után), hogy bennem visszafordíthatatlanul megtört az iránta érzett szeretet és bizalom, és jövő kedden lesz a válóperünk első tárgyalása. Ez már csak papír, én lélekben már elváltam tőle.

Ha még csak fontolgatod, érdemes párterápiára elmenni, mert visszafordítható a folyamat és újra építhető a bizalom, ha nem halt ki teljesen.

Nekünk kiírtotta a férjem a szeretetet, ami végleges.

Olyanokat mondott, hogy nem kell neki a gyerek, nem cél neki a felnevelése, ha új gyermeke lesz mástól, a másik gyermeket jobban fogja szeretni és ha egyszerre törne el a kezük és egyszerre értesítenék, hogy menjen a gyerekért és vigye orvoshoz, ő a 2. gyerekhez menne... Ezek akkora törések, amit nem lehet felejteni.

Ma már tudom, mert a párterápián felnyitották a szemem, hogy ezeket csak mérgéből mondta és nem gondolta komolyan, de nálam mégis elhidegülést okozott. Nekünk nincs visszaút, de ti még talán megpróbálhatjátok menteni a menthetőt.