Család az ilyen?! Vagy az volt valaha?

Elég hosszú a story,de röviden:

Amikor kicsi voltam, anyám elköltözött velem apámtól(valójában mikor már terhes volt akkor esküdtek össze,és szerintem előtte sem nagyon ismerték egymást.),majd mikor 2,5 éves lehettem visszaköltözött hozzá(addigra kész lett a házunk). Sose éltünk úgy mint egy normális család, egyik erre-másik arra. Apámnak fontosabb volt minden mint a gyerekei (öcsém és én köztem 7 év van,ő most lett 16,én 22),szeretett ugráltatni, egy tányér levest sem melegített sose magának,mert ezt szokta meg. Én személy szerint utáltam ha otthon volt,próbáltam mindig lelépni,mert csak akkor talált meg ha dolgoztatni kellett. Anyám nevelt minket, foglalkozott velünk. Ez így ment évekig,még végül apám játékgépszenvedélye,internetfüggősége,dohányzás után lelépett egy nőhöz,ez volt az utolsó csepp a pohárban,elváltak. Én ekkor voltam 16 éves,és a jelenlegi férjemnél laktam már, és örültem hogy elmenekülhettem otthonról.

Azóta elteltek az évek... Apám addig kíváncsi sem volt rám,még meg nem született a kislányom,egy telefon,semmi nem volt 20 éves koromig. Jelenleg 2 éves a kislányom,most volt a szülinapja (de sztem azt is elfelejtette,az anyjával vagyis a mamámmal együtt!A fülük hegyét sem mozgatták.) Jelenleg 36 hetes km vagyok, mire megszületik a 2. addigra biztos jönnek nyalni!

Anyámtól 16 éves koromban elváltam,Ő öcsémmel elköltözött.

Vele sosem szakadt meg a kapcsolat,csak egyszer mikor egy pasi került a képbe,és ez miatt képes volt lerázni és azt mondani hogy "most nem érek rá",ez elég is volt.Utána 2 hétig nem beszéltünk,ő hiába hívott nem voltam rá kíváncsi. Most megint egy hapsi került a képbe,már ott is lakik nála(persze ezt csak most merte elmondani,eddig titkolta előlem),mondtam neki hogy én nem vagyok rá kíváncsi,látni sem szeretném soha,és soha sem fogom elfogadni,mert nekem az senki!!! (szegény öcsémet sajnálom csak aki nekem azt mondta a telefonba hogyha ezek összeköltöznek ő megy el otthonról),persze anyámnak mást mondott,és anyám most meg van nyugodva hogy az ő Laliját mindenki elfogadta ,hát igen,a szemébe senki sem mondja meg a véleményét. Tehát én már úgy érzem hogy 22 évig VOLT egy anyukám,de már ennek is vége.Én nem fogom hozzá betenni többet a lábam,és jobb ha ő sem jön,mert itt volt a 7végén,de haza már a hapsiával ment (nem volt jó a busz mint eddig),mikor világosan megmondtam hogy nem akarom látni és semmit se tudjon rólam!így szépen rávágtam az ajtót,aztán szevasz! Úgy döntöttem többet fel sem hívom, ha akar valami majd hív,de azt sem várom el.

Szegény öcsémet sajnálom csak,mert úgy veszem észre hogy a családi szeretet azzal akarja kompenzálni hogy mindent megvesz neki (most jogsi,motor), és öcsém kilengéseit is csak kamaszkori tevékenységnek tudja be.(de valóban az lenne?) -én sem szívesen laknék együtt egy idegennel.

Nah erről a családról ennyi elég is, örülök hogy ezt kiírhattam magamból,mert már megőrülök!

Az egész bagázst rákötném egy űrhajóra és ki velük a világűrbe,mert ennyit érnek!!! Köszönöm hogy egy érzelmileg roncs anyuka lettem.

22, 36 hetes km