Mit csinálnátok a helyemben?

Nincs olyan kapcsolat, amely ne lenne próbára téve, pénztelenséggel, betegséggel, konfliktusokkal. Ezeket meg kell oldani.

Az már jó, hogy felismerted magadban a problémát. Próbálj ezen változtatni. Kis önuralom.

Más: nem tudnátok olyan helyre költözni, ahol jobbak az esélyek a munkára?

Ha igazán akarod, akkor lehet ezen javítani, segíteni. Mivel nem tagadod a problémát, hanem látod (ez rengeteget jelent!), tudsz dolgozni is vele. Léteznek párkapcsolati terápiára szakosodott emberek is. Minden eset más és más, de a sokat látott, tapasztalt szakember kiszúrhat olyat, ami felett más elsiklana.

Ha tényleg javítani akarod, először mindenképp a valódi okát kellene tudni, mert a pénztelenség, kilátástalanság tünet, ami ered valahonnan. Azt írod, nagyon szereted a párod. Hogyan szereted? Vannak úgy nevezett szeretet-nyelvek, és előfordul, hogy két ember szereti egymást, mind azt adja, amit Ő a legjobbnak tart, de a másik ezt kevésbé érzi, mert Ő mást szeretne kapni. Ilyenkor egy csomó energia kárba vész.

Ha jól értettem, a párkapcsolatotokban probléma van az egyensúllyal is. Bár nincs tökéletes kapcsolat (hiszen tökéletlen emberek vagyunk), a jó párkapcsolatban egyensúly közeli az állapot. Adunk és kapunk. Jót és rosszat is. Amikor ez felbillen, az egyik, de nem ritkán mindkét fél rosszul kezdi érezni magát a kapcsolatban. Az általánosító megfigyelés az, hogy aki többet (több jót) tesz bele a kapcsolatba, az jobban is ragaszkodik hozzá, aki pedig elvileg nettó "haszonélvezője" lenne ennek, vagyis többet kap, mint ad, az akar kilépni, mert erre készteti a bűntudata, amit attól érez, hogy kevesebbet ad. Adni tényleg jó!

Azonban nem kell mindig azt adni, amit kapunk. Itt kapcsolódik a két fenti téma össze. Ha rosszul érzed magad attól, hogy a párod tartja el a családot, és Ő hozza haza a pénzt, nem feltétlenül itt van az egyensúly kulcsa. Vagyis nem az a cél, hogy Te is annyi pénzt vigyél haza, mint Ő. Sokkal inkább törekednék arra, hogy megtaláljam azt a dolgot a kapcsolatban, amitől Ő azt érzi, hogy kap annyit Tőled, mint amennyit adott, és Te is ezt érzed majd. Bármi jó, amit Te szívesen adsz neki, Ő pedig szívesen elfogadja azt. Ehhez persze nagyon jól kell ismerni a másik embert, őszinte, nyitott kapcsolat kell hozzá. Ebben is segíthet szakember.

Sokan hisszük, hogy értjük a másikat, és néha csak akkor derül ki, hogy mennyire nem, amikor már késő. Jó játék erre, hogy én mondok egy szép kerek mondatot, aztán Te visszamondod, mit értettél? Aztán én kijavítom ennek fényében, mert legtöbbször nem teljesen azt érted, amit én mondani akartam. Aztán ezt addig játsszuk oda-vissza, amíg már elég pontosan értjük egymást.

Erről egyikünk sem tehet, az emberi kommunikáció ilyen. Van valami, amit én szeretnék, de ezt nem tudom közvetlenül a tudomásodra hozni. Képek vannak a fejemben, azokat használom. Átfordítom ezeket a képeket szavakra. Kimondom a szavakat, te meghallgatod őket. A Te fejedben ezek a szavak ismét átalakulnak képekké, amik szükségszerűen más képek, mint ez enyémek voltak, hiszen nem vagyunk egyformák, Téged életedben más benyomások értek, mint engem, más képek tartoznak benned ugyanahhoz. Mindez nem baj, ha tudsz róla és figyelembe veszed ezt is. Sajnos sokan nem teszik, rosszul kommunikálnak, mert abból indulnak ki, hogy amit ők mondanak, az jó úgy, és ebből következik, hogy a másiknak pontosan érteni kell ezt. Pedig nem következik. :)

Remélem, segítségedre lehettem ezekkel a gondolatokkal. S ha nem idegenkedsz tőle, keress fel egy szakembert időben! Azért van. (Tudom, hogy felénk ez nem elfogadott, csak a hülyék, bolondok járjanak pszichológushoz, ráadásul még pénzbe is kerül... Én a fogorvoshoz szoktam hasonlítani. Okos ember nem akkor megy, amikor már akkora a fogában a lyuk, hogy üvölt a fájdalomtól, és nem tud tőle éjszaka aludni. Akkor annak már 99% húzás a vége. Pedig ha korábban elment volna, akkor egy sima fogtömés.) ;)