Anyósom állandóan beszól nekem, odaszúr, mikor én tényleg nem mondok neki semmi bántót előtte (és utána sem). A férjemnek mikor mondom, annyi a válasza, nem szól neki, mert nem akarja őt megbántani. Ti meddig csinálnátok ezt így tovább?

Én nem várnám el a férjemtől, hogy az anyja ellen legyen. Nem szeretem ha valakit a szerettei közötti amolyan választás elé állítanak.

Próbálnám kerülni a találkozást anyóssal, mivel fiatalabb rugalmasabb vagyok, így rászólnék magamra, ha eset van , hogy nem érdekel, nem számít mit mond, egyik fülemen be, másikon ki, tudatosan lebeszélném magam a hülyeségeiről.

Férjemet engedném hozzá, de nekem nem lenne muszály mennem, ezt viszont a férjemtől elvárnám, hogy megértse, és elfogadja.

10 éve csinálom.

Együtt laktok? Mert ha igen tényleg kell rá megoldás.

De ha más településen/más házban laktok egyszerűen csináld azt amit én: évente 2x menj hozzá.

Mondd meg neki, nem várod el, hogy nyilvánosan melléd álljon, de ő meg ne várja el, hogy jópofival menj olyan házba ahol sértegetnek. Pont.

Az egy dolog anyósod mit vár el. Ezt sajnos nem ő dönti el, hogy te hova jársz hétvégente. Légy már felnőtt és állj ki magadért.

Én úgy oldottam meg (38F)hogy ha nem tud viselkedi az anyám, akkor nem jöhet, nem megyünk, nincs unoka meg semmi sem.Ennyi!Már tele volt a hócipőm azzal, hogy akármilyen összejövetel volt, akár karácsony, szülinap stb... mindig gyomorgőrcsöm volt, hogy mikor lesz balhé az anyám meg a feleségem között.Azt hozzáteszem, hogy anyám volt az aki a szikrát adta a veszekedéshez.Beszólt a feleségemnek, piszkálta, megjegyzéseket tettt....

Mivel nem vele élek, hanem a feleségemmel és a gyerekekkel ezért hoztam ezt a döntést.Érdekes módon rájött hogy jobban teszi ha normálisan viselkedik.Mondjuk ez beletelt kb 3 évbe.