Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek meddig lehet bírni a megaláztatást egy
kapcsolatban, ha semmibevesz a párod?
Figyelt kérdés
Már lassan kezdem elhinni, hogy sz.rt sem érek! Büdös vagyok, haszontalan vagyok, dologtalan vagyok, hülye az egész családom, lelki terror vesz körül, nagyon rosszul kell lennem egész nap. Tanárnő vagyok, sok munkahelyem volt, mindig találtam munkát dolgoztam, most 3 éve vagyunk együtt a "párommal" és van egy két éves kislányunk. Lakást nem vettünk, mert nekem nem volt tőkém, ezért anyámékhoz költöztünk, aki rengeteget segít. Persze ő a főszemét ha valamiért beszól nekünk, én nyelek egész nap. A gyed kevés és miért nem megyek el dolgozni, mert akkor neki nem kellene költenie a pénzét.... Nem folytatom mert nem lenne vége soha, most úgy érzem senki vagyok, lebegek, mint egy labda amivel játszanak és rugdosnak, aztán le van b.szva ha nem jól pattog.... :( mit tegyek? félek.....
Dobd ki, akkor talán észbe kap,ha albérletet kell magának fizetni, és az szarabb, mint most
Ne higgy neki, nem vagy sz.r, sőt inkább ő az, ha nem tudja veled azt éreztettni, hogy hálás a lakhelyért, a nőért aki vele van és a gyerekért akit kapott
2012. jún. 1. 23:13
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
Bármeddig lehet. Kérdés, hogy meddig érdemes.
Egy kapcsolat addig ér valamit, ameddig építő. Amikor már rombol, speciel a személyiségedet, mert úgy érzed, sz*rt se érsz, akkor már nem ér semmit.
Anyukádnál laktok, tehát utcára biztosan nem kerülsz? Mi a kérdés? Szerinted a lányodnak jót tesz ez a légkör? Te most "kezded" hinni, hogy nem érsz semmit. Ő viszont ebben a szellemben fog felnőni, és soha nem lesz belőle egészséges lelkű felnőtt.
2012. jún. 1. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 anonim válasza:
Ne haragudj,ha esetleg nem fog tetszeni a válaszom.De én már túl vagyok egy ilyesmi kapcsolaton,és sok év távlatából azt mondom,hogy az ember saját maga (is) generálja az ilyen viselkedést.Szóval legelőször is nézz szembe magaddal és mondd azt hogy: okos vagyok,(ne azt,hogy nem vagyok buta)szép vagyok (ne azt,hogy nem vagyok csúnya) stb. Neked fel kell építened magad,mert ezt még nem tetted meg,és jelenleg még nem is tudod,mert a szüleidnél éltek,és rögtön kaptál a nyakadba apád mellé egy másik főnököt is.(mert elfogadtad,hogy beosztott vagy) Társ legyél,ha szükséges,irányító.Nagyon nehéz feladat ez,meg az lesz a férjednek is,elfogadni,hogy nem engeded többé,hogy uralkodjon.De ha nem megy,akkor nem rá van szükséged.
2012. jún. 1. 23:30
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Nem vagy rossz helyzetben.Anyudnál éltek,a ti lakásotok,simán kidobhatod,ha akarod.Nem értem,miért nem tetted eddig meg.Egy ilyen kapcsolatnál még a magány is jobb,mert nem vesztesz vele semmit.
2012. jún. 2. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Mégis mi a fenéért tűröd? Nem szeret, ha így viselkedik veled. Hajítsd ki, aztán vagy észhez tér, ha nem, akkor meg jobb nélküle!
2012. jún. 2. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
A szülőkkel együtt lakni egyenlő a kapcsolat garantált megmérgezésével.
Viszont ha ennyire nem vagy jó neki, akkor közöld vele, hogy fogja a cuccait és menjen. Vagy ha te nem akarod, akkor kérd meg az édesanyádat, hogy mivel az ő háza, közölje vele, hogy ide többet be nem teheti a lábát. Ha szeret, megpróbál megoldást találni, ha nem akkor meg tényleg jobb, ha elmegy.
2012. jún. 2. 14:57
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Nagyjából egy cipőben járok veled, annyi, hogy én férjként. Nagyonis tudom, hogy miről van szó, milyen az amikor már semmit nem látnak jónak benned, félelemmel mész haza, hogy ma mi lesz a baj?
Ez nem tartható, és mélységes keserűséghez vezet, én ezt tapasztalom. Sajnos nekem sem volt még bátorságom lépni, pedig abból a szempontból könnyebb a helyzetem mint neked, hogy gyerek még nincs.
2012. jún. 7. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 anonim válasza:
Az előttem válaszolók mind jól látják a helyzetet, azt hiszem elég homogén válasz-kavalkádot kaptál. A döntés mindig az egyént terheli, az ő tűréshatáráról van szó. Ez nem is tűréshatár, hanem megaláztatás-határ, ami elég sok férfi-nő kapcsolatban reális körülmény. Ilyennek szerintem nem kéne léteznie! A szerelemnek köze nincs a megalázáshoz, a másik eltiprásához. Ez egy ördögi kör, ha a másik fél eddig szemlehunyásig uralkozhatott rajta, minden valószínűség szerint nem fogja elfogadni a helyzetváltozást. Megszokta, neki megfelelt. Ez az ember nem szeret, nem szövetségesed, nem méltó társad. Az egyetlen út, hogy szakítás és nincs visszaút! (kiskapuk hagyása nélküli szakítás) A gyereked személyiségfejlődése is veszélyben lehet ilyen családi körülmények között. Hajrá!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: