A hároméves kislányom imádja a leendő mostohaanyját, mit tegyek?

Ilyen alapon féltékeny lehetnél mindenkire, akit a gyerek szeret és elfogad.Nagymama, óvónéni stb.

Ha látja rajtad a gyerek, hogy nem vagy ellene, normális a kapcsolatotok, akkor nem fogja jobban szeretni, mint téged.

Te milyen kapcsolatban vagy a nővel? Beszélgetettek már?

Gondolom, ha valahová mentek és van ott kisállat, amivel játszat, arról is naphosszat mesél mindenkinek, hogy "Buksival ezt-azt csináltuk". Csak ez nem tűnik fel, mert a kutya nem tekinthető riválisnak.

A gyerek szemszögéből viszont nagyjából ugyanarról van szó. Jól érzi magát, ezért elmeséli.

De abban szinte biztos vagyok, hogy ha a férjednél van, akkor meg az "anyuval ezt meg azt csináltuk" a leggyakoribb mondata.

Jobb ha úgy oldod meg, mint a volt sógornőm. A bátyám, a körülményeihez képest magas gyerektartást vállalt magától, de a bírónőnek kellett azt mondania, hogy ekkora kötelezettségvállalás mellett hallani sem akar megkötésekről a láthatással kapcsolatban. A sógornőm eredetileg pontos láthatási feltételekkel jelentkezett. Ami annyit jelent, hogy 1 hónappal a válás után kitiltotta a bátyámat a házából.

Jelenleg ott tart a helyzet, hogy a nagyobbik unokahugom csak akkor veheti fel a telefont, ha az apja, a nagyanyja vagy én hívom, ha az anyja is ott van, amúgy pedig tilos neki. A kisebbik unokahugom pedig (3 éves) nem ismeri az apját! Mert nem engedték neki, hogy megismerje!

Ha szerinted is ez a dolgok helyes elrendezése, akkor csak féltékenykedj tovább!

Ja és még egy apróság! A nagyobbik kiscsaj azt mondta az anyjára, hogy nem érti. Ezt arra mondta, hogy az apja párjától kapott hajpántot nem hordhatja, mert idegentől nem szabad elfogadni ilyent, de az anyjáét (tehát a mindennap hordottat) viszont kötelező hordania! Ja, Ő 7 éves.

Én teljesen átélem mit érezhetsz Kérdező! Én is nagyon féltékeny lennék. És nem, a nagymamára, és az óvónénire nem lennék féltékeny, mert ők a gyerekem számára a "nagymama" és az "óvónéni" lennének. Nem pedig a "másik anyuka".

Ettől függetlenül természetesen nem mutatnám. A gyerek nem gondol bele így a dolgokba, mivel még kicsi. És különben is, semmi sem fontosabb annál hogy ő boldog legyen. Szóval én megpróbálnám leküzdeni a féltékenységem és kész.

Meg gondolj arra, hogy mindig is te leszel az "anyuci". Ezt senki sem veheti el tőled.

Szerintem is jo dolog, hogy a mostoha TENYLEGESEN elfogadja a gyereket, mert a legtobb biza nem teszi.

Amugy meg szerintem az, hogy a gyerek szereti nem kene zavaron teged, mert te vagy az anya, es ugyis teged fog a legjobban szeretni.

Teljesen megértem,hogy így érzel.De hidd el így nem sérül a gyermeked és tudod,hogy jó helyen van és szeretik.Gondolj abba bele milyen nehéz szívvel engednéd el ha nem szeretnék ott.Az én exem egyik nője adott a lányomnak egy macit és azt mondta a 6 éves gyereknek, hogy "anyának ne mutasd meg ,mert úgyis elveszi".Nem győztem dicsérni a macit,hogy milyen szép.Na ezt a nőt szívből utáltam.

Az a fontos,hogy a gyerek jól érezze magát.

Megértem az érzésed, azt hiszem nincs annál ijesztőbb mint hogy elveszik tőlünk a gyerekünket, akár érzelmi alapon is. Ugyanakkor hidd el azt is, hogy anyucit senki nem helyettesítheti legyen akármilyen csodás és szép és játékos és akármi. Persze, hogy lelkesen beszél róla, hiszen kicsi még ahhoz, hogy akár eszébe jusson, neked rosszul eshet, és ne is mutasd neki, hogy rosszul esik, mert szegény össze fog kavarodni, elbizonytalanodik az érzéseiben és nem fogja tudni, hogy akkor kit és hogyan is szabad szeretnie. Hadd szeresse, rajongjon érte akár, úgysem veszi el a helyed soha. Ne tévesszen meg az, hogy téged úgy fog fel, mint aki 'adott', ilyen kicsi gyereknél ez a természetes, épp az lenne a nagyobb baj, ha téged élne meg különlegesként, mert az azt jelezné, hogy keveset foglalkozol vele. A természetes az, hogy természetesnek veszi a léted. Most éppen azt játsza, hogy két anyukája van, és ez neki új, érdekes, izgalmas, és természetes az is, hogy féltékeny vagy rá, de idővel alábbhagy. Nem szereti jobban, mint téged, ez nem lehetséges, mert nem hiszem, hogy bántalmaznád a kislányod, vagy úgy viselkednél vele, hogy menekülni akarna, az ő értelmezésében most kibővült a családja, és ez neki most nagyszerű. Ne menj bele semmilyen összehasonlítósdi játékba vagy 'főzzük le a másik nőt' játékba még ha érzel is késztetést ilyenre, hagyd, hogy minden menjen a maga ritmusában. Ez most így jó a lányodnak, nem éli meg olyan rosszul a válásotokat, és ez szinte több, mint amit kívánni lehet. Foglalkozz magaddal is, szánj időt csak magadra akár párkeresés szintjén akár egy jó séta vagy egy jó film szintjén, és ezzel csak annyit foglalkozz, hogy jó ez így most.

Azonkívül pedig a volt férjednek bejöhet akár még egy gyerek a másik nőtől, és az meg fogja változtatni a dinamikáját az egésznek, meg neked is lehet új párod, ami megintcsak változtat.

Arra gondolj mindig, hogy ő egy nagyszerű pótanyuka, de sosem te, sosem anyuka, sosem AZ anyuka, nem helyettesít téged, nem is tud, csak egyszerűen melletted létezik. Ennyi.

Kedves Kérdező örülök, hogy nem azt írtad, hogy mit kéne tennem, hogy a kislányom ne szeresse annyira. Ez már félsiker, mikor belátod, hogy neked kéne változtatni a gondolatmeneteden :) Ritka az ilyen. Mert ugye mi szokott történni? Na akkor minimálisra csökkentem a láthatást, hisz akkor majd nem találkozik az új barátnővel. Tök jó, hogy neked nem ez jutott eszedbe.

Nálun sajnos az anyuka nem jutott már el idáig. Nálunk is amint elmesélte, hogy apának milyen ekdves az új barátnője, onnantól kezdve vége volt mindennek. Onnantól jött csak a pokol. Elidegenítések sokasága. De nálunk sajnos nem csak apukát próbálta elidegeníteni hanem már engem is a gyerektől. Sajnos olyan is volt, hogy az autómnak kiszúrta mind a 4 kerekét anyuka. Nem volt elég ügyes mert szomszédok látták. Ebből rendőrségi ügy van már. Páromat több alkalommal szó szerint leköpte az anyuka. Mindezt a kisfiú szeme láttára. Csak 1 dologba nem gondolt bele anyuka, mégis mit érezhet ilyenkor a gyerek? Azt látja, higy apát bántják. Nálunk épp hogy ellenkezőjét érte el az anyuka. A gyermek még erősebben kötődni kzdett hozzánk, egyszerűen belátta, hogy hiába mondanak neki rosszat, ha ő azt érzi/látja, hogy ez a 2 ember jófej, kedvesek, aranyosak velem, akkor a gyereket nem érdekli hogy egyébként vki meg mást mond. De persze ehhez kell egy bizonyos kort elérni a gyermeknek.

A bíróság mindezek hatására nekünk ítélte a kisfiút. Pszichológiai vizsgálat kimutatta, hogy hpzzánk kötődik erősebben, az anyai környezetben viszont szorongó, fél, biztonságot nem ott éli meg.

Tehát csak óvatosan bánjunk a különböző elidegenítésekkel. Visszafelé fog elsülni.

Megértem valamilyen szinten, hogy rosszul érzed magad, de saját példámból kiindulva inkább örülj neki, hogy a férjed új párja így áll a lányodhoz. Ne éreztesd a kislánnyal, hogy téged zavar ha beszél apukája párjáról, mert akkor feszültséget keltesz benne és úgy érzi majd, hogy csak azzal bizonyíthatja be, hogy téged szeret, ha a nővel undok. Lehet, hogy kicsi, de hidd el pontosan tudja ő is, hogy te vagy az anyukája és soha nem leszel pótolható. Mindig rád fog számítani ha baja van, ha támasz kell, mindig te leszel neki az első.

Tényleg örülj neki, hogy így viszonyul a lányodhoz. Az én szüleim is elváltak és az volt számomra a legrosszabb, hogy anyu férje a mai napig engem szekál. Hiába szeretem édesanyámat borzalmasan, sokszor meggondolom, hogy biztos haza szeretnék -e menni, mert ott van a férje is. Amikor kicsi voltam nem csak nekem volt rossz, hanem édesapámnak is, hiszen nem tudott mit tenni ez ellen, csak látta, hogy nekem ez baromi rosszul esik (hogy anyu férje nem hogy nem szeret, de én vagyok a "szükséges rossz"). Ez a helyzet sokszor okozott feszültséget mindkét szülőmmel. Mert bár nem értettem egyet sokszor anyuval sem, de azt nem hagytam soha, hogy apu rosszat mondjon róla, még akkor sem, ha történetesen igaza volt. Próbáltam lojális maradni mindkettőjük irányba, de ez úgy elég nehezen ment, hogy volt egy harmadik feszültségforrás, amiről igazából egyikünk sem tehetett. Én meg két tűz között próbáltam mindig mindenkinek a kedvére tenni. És valószínűleg ha jó kapcsolatom lett volna édesanyám férjével soha nem lett volna ilyen problémánk, mert akkor nem lett volna oka apunak bántani ezért anyut, nekem kiállni anyu mellett, miközben mérges voltam rá azért mert ilyen helyzetbe hoztak, de ezt soha nem vallottam volna be senkinek. Anyukámat is bántotta a dolog, de ez hosszú történet. Szóval a gyereked szempontjából nézd a dolgot, neki a lehető legrosszabb lenne, ha apuka új párja ki akarná túrni, vagy nem szeretné, semmibe venné.