Szomorúnak kéne lennem, mégis mosolygok, mi ez az egész?

Pont azért mosolyogsz, mert végre rendbe rakod az életed. A sarkadra álltál olyan problémával szemben, ami már régóta őrölt téged.

Lesz még sírós korszak is, de túl fogod élni. Remélem, h hamar rendeződik a sorsotok.

Arra gondolok, hogy valami nagyon nehéz helyzetet oldottál most meg, amit már régóta kellett volna, csak erőd, bátorságod nem volt eddig hozzá. Most megtetted, képes voltál rá, ezért megkönnyebbültél.

Hogy visszaüt-e?

Talán lesznek olyan időszakok, amikor kicsit nehezebb lesz valami miatt (anyagilag, vagy ahogy a gyerekek nőnek, esetleg egy szigorúbb atyai kéz stb.), de az is csak egy átfutó gondolat lesz. Hiszen, ha most úgy látod, hogy a család és a velük való felelősség nem neki való, akkor majd, abban a nehezebb helyzetben sem lenne a támaszod. És ha majd akkor ez eszedbe jut, rögtön nem érzed úgy, hogy a mai tetted "visszaüt".

Ezzel a lépéssel lehetőséget adtál magadnak és őneki is, hogy egy teljesebb, boldogabb élet alapjait lerakjátok, és egy esetleges új kapcsolat létesítésével mindketten valóban boldogok tudjatok lenni.

Lehet, hogy sírtál és kínlódtál már eleget, és nem segített? Úgy gondolod jobb nélküle, mint vele? Szerintem ilyeneken lennék túl, ha ebben a helyzetben mosolyognék, de szerintem én ahhoz, hogy idáig jussak, ugyanekkorra már nem tudnám igazán szeretni. Mert ha igazán szeretném, akkor elnézném neki az összes felelőtlenségét, mert reménytelen, hgoy megváltoztassam, és nem adnék neki ultimátumot, csak finomabban terelgetném. Tehát ha már őt választottam, ott vannak a gyerekek, akkor nem akarnám megváltoztatni.

Ha mégsem lehet elviselni, mert ő még rosszabb irányba változott, és csak veszekedés van az együttéleésben, akkor a változás reményét érezve valószínű el lehet jutni a mosolygásig.

Visszaütni? Talán közvetetten fog visszaütni, ha nem jól szervezed a további életedet. A gyerekek által.

Ha kicsik a gyerekek, akkor ők megszenvedhetik az egészet, és az, hogy kirúgod az apjukat, nekik lehet fájdalmas lesz. Általában az egyedülálló kisgyerekes anyák nem tudnak teljes erővel foglalkozni a gyerekeikkel, hisz értelemszerűen annyi dolguk van, és hogy megéljenek, kb a munkahelyen való helytállás az első, ami után jól elfáradhatnak. És mikor felnőnek a gyerekek, talán akkor vágják az anyjuk fejéhez, hogy keveset törődött velük. Így üthet vissza. Persze nem feltétlen.

Attól függ. Amikor én bejelentettem a családnak, hogy úgy döntöttem, válni akarok, a sógorom mondta: Jól gondold meg, mert sok esetben kiderül, hogy jobb egy rosszal, mint egyedül. De ha biztos vagy abban, hogy a válás után csak jobb lehet, mint ami most van, akkor ne habozz!

A gyerekek esetében is az az igazság, hogy ha nap mint nap állandó veszekedés, civakodás stb. légkörben élnek jelenleg, ne hidd, hogy később, az anyjukat okolnák. Másrészt, ha a válás után is tudják tartani az apjukkal a kapcsolatot, és egyik sem akarja őket a másik ellen hangolni, akkor egy ilyen újonnan kialakított helyzet csak a javukra válik.

3-as! Van az a pont, ahol egy anyának előrébb kell helyezni a saját és gyermeke boldogulását, mint a szerelmét és elfogadását a férje iránt.

Kérdező, én megértelek. Anyukám ugyanezen ment keresztül. Apukém kedves volt és szeretett minket, de nem tudott felnőni. Anyukám nem volt felelős azért, hogy őt is nevelje és helyette is dolgozzon. Később, mikor apukám meghalt (jóval a válás után) mégis mélyen meggyászolta.

"3-as! Van az a pont, ahol egy anyának előrébb kell helyezni a saját és gyermeke boldogulását, mint a szerelmét és elfogadását a férje iránt. "

Azzal, hogy elküldi a férjét az anya, azzal nem a gyerekei boldogulását segíti elő.

(Kivéve kivételes esetekben, például olyan férj aki veri a családját vagy minden este részegen megy haza és javíthatatlan, és hasonlók, attól persze mielőbb jobb szabadulni. De manapság a legtöbb válásnál nem ilyen súlyosak a problémák azért. Azt meg nem tudhatjuk, hogy a kérdező családjában mi a baj, miért kapott ultimátumot a férfi.)

Ha nem ilyen szélsőséges eset a apa, mint amit a zárójelben írtam, akkor az elküldése nem más, mint a nő részéről a probléma félresöprése. Nem pedig megoldása.

Harcol egymással nő és férfi, közben a gyerekek meg el vannak felejtve. A nő elősegíti a férfi elküldésével a saját életét, de a gyerekeiét már nem. Egyáltalán nem természetes az, hogy apa nélküli élethez szoknak hozzá!

Majd elmennek oviba, iskolába, és látják majd, hogy a többi gyereknek apja is van. Az pedig elég iszonyatos érzés, amikor a társak arról mesélnek, hogy mit csináltak anyuval és apuval közösen, hova mentek hétvégén KÖZÖSEN, miközben neki csak egy anyja van, aki olyan keveset ér rá vele játszani és ide-oda menni, hiszen mindent egyedül kell megcsinálnia a munkahely mellett...

Bár az is tény, hogy manapság egy iskolában talán mér nem is a csonka családból származó gyerek a kakukktojás, hanem az, akinek rendes családja van. Legalább megértik egymást a szomorú gyerekek és együtt emo-s társaságokba tömörülhetnek, vagy hogy is megy manapság.

Ti tudjátok. Engem meg nyugodtan lepontozhattok, ha ettől megnyugszotok, miután a magnézium tabletta már nem segít. Szóval itt a piros kéz! Nyomkodjátok csak gyereküket egyedül "nevelő" "boldog" anyukák! Aztán ha felnő a gyereketek és inkább elkerül benneteket, akkor ne csodálkozzatok!

Én meg pont nem úgy vettem észre, hogy az anyukák csak azért válnának, mert nem akarják megoldani a problémát.

Én is együttélés párti vagyok és a párommal kapcsolatban sokminden miatt elharapom a nyelvem, nem szólok bele a dolgaiba. Előttem egy valami mozog, h ő még mindig jobb eset, mint az én apám.

Ja, és mindkettőnk elvált szülők gyereke, de mégsem lettünk emosok, drogosok, piások és még csak nem is cigizünk. Mindketten keményen dolgozunk, pont úgy ahogy az anyukáinktól láttuk.

Ráadásul a kérdező nem azt mondta, hogy máris kidobta, hanem ultimátumot adott. Tudod, családot fenntartani csak kompromisszumokkal lehet. Ha ezt a kérdező párja eddig nem tartotta be, akkor van még ideje jóvá tenni.

De persze a te szemed előtt csak az lebeg, h a kérdező lusta megoldani a problémát, buta, h nem nyel le még több keservet és majd a gyerekeit csúfolni fogják. Gondolom, h a kérdező nem egy struccmama.