Sokan elhagyják a családjukat?

Az ismeröseim között nagyon sok ilyen van.Sajnos még én is közéjük tartozom,pedig 50 fölött vagyok.A férjem is elhagyta családját,ripsz-ropsz.Én csak azt sajnálom,hogy nem én hagytam el 3o évvel ezelött,Öt.

Igen. Sokan. Mindkét nembeliek, ebben teljes az egyenjogúság. Miért? Mert a nők, ha már hosszú házasságban élnek negyven felett, gyakran szem elől tévesztik miért is vannak férjnél. Vagyis nem szánnak elég időt a férjükre, csak a gyerekekre, a háztartásra, a barátnőkre, a vásárlásra és ha már nagyok a gyerekek, olyan elfoglaltásokra amik most már, "járnak" végre a ház asszonyának. A férj és a házasság újra felfedezése pedig valahogy már nem fér bele a napi, a heti, a havi időkeretbe. A férfiak pedig már fiatalon, alig negyven elmúltával elkezdik hajszolni az egyre fiatalabb lányokat, mert a férfiasságuk önmaguknak való igazolása ezt kívánja. Otthon már csak a rutin várja őket, de idegenben még meg tudják mutatni, mi is az igazi virtus. Ez egyszerű kapuzárási pánik. Így aztán maradunk mi nők megcsalt, házsártos, örökké elégedetlen, nyafogó, elvált asszonyok, magunkra. És mi férfiak, meg nem értett, kivert, asszonyi iga alól felszabadult, kiutált élet császárai, akik kénytelenek vagyunk nálunk 15-25 évvel fiatalabb pipikkel vigasztalódni. Pedig, ha semmi mást, megtanulhattuk volna a nagyszüleinktől az egymásra figyelést és a másik feltétel nélküli elfogadását. Hiszen láthattuk, amikor a papa és a mama kézenfogva sétáltak még nyolcvanéves korukban is. Kár értünk és az elrontott életünkért.

Én is válok 43évesen,24év után,,,és pontosan azért,hogyha megérem azt a 70-80évet akkor talán én is sétálhassak kéz a kézben valakivel mert a férjemmel ezt már nem tehetem évek óta,,,,,,

Az előtted író vagyok és ugyanezt érzem,,,,fiatalnak érzem magam és most tudtam meg mi az ha valaki nagyon szeret és szerethetem,,,,