Mikor jut el oda egy férfi, hogy ki akarjon lépni a rossz házasságból?

Az én házasságom -nincs mit szépíteni - helyrehozhatatlanul megromlott. Próbáltunk már mindent, és elfogytak az eszközeink. De a férjem még mindig ragaszkodna a házassághoz. A kérdést azonban nem emiatt tettem fel...

Mostanában nagyon sok elvált, vagy hasonlóan rossz házasságban élő férfival beszélgettem, és szinte mindannyian azt mondták, hogy a végsőkig ragaszkodtak/ragaszkodnak a házasságukhoz, akkor is ha rossz, akkor is ha elhidegültek egymástól (és nem csalják meg a párjukat, tehát nem arról van szó, hogy máshol megkapják azt, amit otthon nem). Hogy mindig a nőnek kellett kimondani az utolsó szót... Egyetlen kivétellel találkoztam, amikor a férfi beleszeretett valakibe, és ezért tudott lépni, de ő is azt mondta, hogy ha nincs az új szerelem (aki tényleg az Igazi számára, kívülállók szerint is!), akkor ő sem tudott volna lépni... De akadt olyan is, akit még az új szerelem sem volt képes döntésre késztetni, mert ragaszkodott a megszokotthoz...

Olyanok válasza érdekelne, akik megéltek már hasonlót - akár férfiként, akár nőként... miért van az, hogy férfiak ragaszkodnak a biztos rosszhoz, úgy, hogy nem tudnak semmit tenni a házasság megjavítása érdekében? Miért nem lehetőséget látnak a válásban, hanem a veszteséget?

Miért a nőnek kell kimondani az utolsó szót?