Elvált anyukák, hogyan éltétek túl, hogy le kellett mondani válásnál az egyik gyerekről a közös megegyezés érdekében?

Én már túl vagyok a váláson. Nálunk nem volt kérdés, hogy nálam maradjanak a gyerekek, ezt jó előre tisztáztam is az exemmel. Csinos kis csomagot állítottam össze a húzásaiból, hogy legyen valami a kezemben, ha megpróbálja elvenni a gyerekeket.

De az biztos, hogy soha, semmilyen körülmények között sem engedtem volna a testvéreket elválasztani egymástól, és szerencsére ez nem is jellemző a bíróságokra sem.

Harcolj a gyerekeidért, neked most ez a dolgod!

Miért kellene lemondanod a nagyról?

Ne emlegesd a közös megegyezést, mert az azt jelenti, hogy te is akarod, akkor meg ne sírj.

Miért kellene közös megegyezés? A bíró simán neked ítéli mindkettőt. Ráadásul ne haragudj, de testvéreket szétválasztani, az minden, csak nem szülőhöz illő dolog.

Amióta olvasom a kérdést a "miért"-en agyalok; őszintén szólva csak nagyon elvetemült anyagi okok jöhetnek szóba.

Ha te szeretnéd nevelni a gyerekeket, harcolj értük. Jó esélyed van, hiszen a kicsi még csak 3 hónapos, őt mindenképpen nálad helyezik el, a testvéreket pedig nem szoktál elválasztani. Csak akkor, ha a szülők ezt kérik - szóval ne kérd.

Ui: sosem értettem, hogy ilyen kis gyerekkel hogy jut el valaki a válásig; vagy ha már rossz a kapcsolat, miért vállal be még egy gyereket