Milyen volt érzelmileg a vállás számotokra?

1999 november 01-én váltam el (akkor még nem volt ünnepnappá nyilvánítva).

Attól függetlenül hogy tíz éve volt, nagyon jól emlékszem rá. Mi előre mindenben megegyeztünk, elkészítve várta haza a férjemet a vagyonmegosztási nyilatkozat is. Tárgyalás előtt aláírta. Mivel augusztusban elköltözött, azt sem tudtam hová, a cuccaiból meg alig vitt el, kérdeztem tőle, hogy mikor viszi, mikorra pakolja össze. Ekkor jött a fentről duma, hogy: majd Ő összepakol, mikor akar,mi közöm hozzá. Na úgy kiosztottam szép csendben kúlturáltan a parkban, ahogy lehetett. Máig nem tudom miből gondolta, hogy a lakásomban (a szüleim lakása, csak mi használtuk) válás után majd ő jön és pakol, turkál. A kulcsot sem akarta ideadni. Aztán mikor mondtam, hogy ok. akkor zárcsere, a cuccot meg teherkocsira teszem két tanú előtt és elküldöm az anyukájának egyből jobb belátása lett. A bíró előtt nagyképűsködött volna, de nem jött be neki, rendre utasították. Még azt is megvárhattuk, hogy - mivel egyikünk sem lebbezett fel - jogerőre emeljék.

Egyetlen szó van, amiben összefoglalható: MEGKÖNNYEBBÜLÉS!!!

Bizti te is hasonlót érzel. Lezártál valamit az életedben, ami már csak teher volt számodra. Most élj egy kicsit magadnak, a kisfiadnak.

És ha másodjára is választasz, nagyon figyelj oda.

Nekem is inkább megkönnyebbülés volt, csak cseléd voltam a házasságomban, aztán a férjemet megfogta egy pénzéhes csaj. Csak azért nem kötöttem rá piros masnit, mert éppen nem volt otthon :)

Mikor kijöttünk a bíróságról, megkérdeztem az akkor már ex férjemet, hogy hozott-e pezsgőt, mert ezt meg kéne ünnepelni! Ő meg csak bámult rám, mint a birka az újkapura :) Azt le kellett volna fotózni :) Pedig ő adta be a válókeresetet, ráadásul szemét módon a születésnapi dátumommal (mondjuk azért ez rosszul esett).

De száz szónak is egy a vége: én nem voltam szomorú, pedig nem énmiattam váltunk el.

Akkor most arról beszélj kedves kérdező, hogy ma dec. 15-én hogy érzed magad???? Azóta, hogy kimondták a válást eltelt majd fél év, sőt el is telt! Remélem most mégjobban érzed már magad!

Én nem váltam el, mert gyáva voltam hozzá, de valószínűleg jól érezném magam, mint ahogy Te is írod. Nyilván ha odáig eljutsz, oka van, tehát örülsz, hogy egy tehertől megszabadulsz, ez így oké! (A válás viszont nem két l-betű! Bocs, de így helyes!)

Kedves kérdező!

Én is fél éve,hogy "elváltam", nem voltunk házasok. De a mai napig nem tudtam túltenni magam rajta. Probálkozom uj kapcsolatokkal, de Nekem se megy. Mindenkiben Őt keresem,az Ő érintésére vágyom, látom magam előtt a mosolyát, hallom a kedves szavait. Akik itt írtak Neked, Ők érzelmileg is el tudtak válni, mi még nem.Kicsit irigylem Őket, és remélem mi is most már hamar túl leszünk rajta.

Nekem megrázó volt, és végig fogja kisérni ez és más dolgok az egész életemet, és ne mondják azt, hogy a gyerek nem sérül. Mert lehet, hogy kivülről minden rendben van vele, de belül sorvad, szenved a lelke.

Tehát aki csak elhidegült a párjától, viszont nincsenek óriási veszekedések, nagyon súlyos próblémák, akkor tanuljanak meg egymással beszélgetni, és megpróbálni helyrehozni a kapcsolatot, maguk és gyermekeik érdekében is.

Egy 21 éves lány, akinek a szülei elváltak kiskorában.