Miért nem működnek a párkapcsolataim? 35 éves vagyok. Mindig rosszul választok ( vagy inkább választanak) és aztán bár nem működik a dolog az utolsókig ragaszkodok a kapcsolathoz. A mostani 3év után most lett vége.

Ahh kedves első, ez aztán a hozzáállás.

Otthon kéne rohadnia a tv előtt, főznie éjjel-nappal és kiszolgálnia a pasiját? Vagy mégis mit gondoltál?

Nyilván 365 napból nem utazgat, síel, kirándul végig a kérdező 300 napot. De ha valakinek van hobbija, miért ne áldozhatna rá időt?

Gondolom nem vagy eleg erdekes nekik.

Attol, h szeretsz a szomszed dombra felmaszni az csak egy dolog.

Szerintem egy átlag korodbeli férfi már lenyugodott, nem hajtja a kalandokat úgy, mint te. Nekik békés családi légkör kell, nem pörgés, hegymászás, stb.

Persze vannak bőven idősebb pasik, akik ilyen életet élnek, de azok meg nem igen monogámok. Hisz aki megteheti, hogy pörgős életet él, általában gazdag, az pedig nem egy 30 feletti nővel szórakozik, hanem fiatalokkal, és azokat is cserélgeti.

A Túratárs honlapon túratársat találsz, a szexrandin szexpartnert az életben pedig társat....

De fel kell nőni. A pasik nem szeretik, ha hosszútávon mellettük összevissza ugrabugrálnak. Persze, először vonzó, de később elfáradnak. A korban megfelelő férfiak már, lássuk be vagy elváltak vagy lököttek vagy ritkák...

Azt írod szeretnél rohangászni, közben családot is. Ez kettősség. Aki mindkettőt tolerálja, ritka minta fehér holló...És itt megjegyzem a férjem ilyen...

Nem egy szent, tény, de imádja a három gyermekünket, rengeteget kirándulunk és mindketten felelősséget érzünk a családért. Imádjuk egymást is. De neki is van bibije, pl. ő annyira szókimondó, hogy gyakran sértő. Nem akarom és nem fogom megváltoztatni, elfogadom ilyennek. Ő pedig az én hülyeségeimmel fogad el...Mi az első perctől nyílt lapokkal játszottunk és nem raboltuk egymás idejét . 2. nap összeköltöztünk, immár 7 éve.

A kisfiamat ugyebár 0 fölött szültem és jobban megvisel már minden, mint a korábban született nővérkéinél...Repül fölöttünk az idő, ha ezt elfogadod, ha nyílt és őszinte vagy és elfogadó, megértő és alkalmazkodó normális határokon belül, rendben lesz minden. A férfiak szeretik a szabadságot, de , ha túl elengeded, elhanyagoltnak érzik magukat...nem könnyű, mert gyermeteg sokuk lelke...sok sikert a boldogsághoz...

Szerintem gondolkodj el azon hogy miért mentek tönkre az eddigi kapcsolataid, te szoktad őket felbontani, vagy mindig a pasik dobnak.. Mert ez nem mindegy a te esetedben. Ha ők dobnak az azt jelenti a leírtakból is ítélve hogy egyik sem tudta elviselni azt hogy neked ilyen mozgékony hobbijaid vannak és egy életre valő teli lelkesedéssel típusú nő vagy. Viszonyt ha te szakítottál velük az nyilván azt jelenti hogy egyikben sem találtad meg a társat.

Szerintem egy olyan férfit kellene találnod aki sportos, és hajlandó veled tartani a hobbijaidban. Ilyeneket ott ismerhetsz meg ahol a hobbijaidat is csinálod. Pl. ha szeretsz túrázni akkor menj el egy egyesületbe, vagy menj szervezett sítúrákra.

Igazán sajnálom, mert biztos egy szimpatikus nő lehetsz, kár hogyaz ilyen normális sportos nők nehezen találnak maguknak párt.

Ja még annyit , egyszer olvastam egy mondást hogy légy olyan amilyen párt akarsz magadnak, és olyat fogsz találni:)

Talán te alkalmazkodó típus vagy,és mivel komolyan gondolsz a kapcsolatokra,a közös érdekek miatt elfogadod a párod olyannak amilyenek.Lehet túlságosan odaadó vagy!

Állj ki mindig magadért,ne hagyd, hogy megváltoztassanak.Add önmagad.Ne add fel:)Továbbra is próbálj meg ismerkedni...akivel érzed a kémiát,a vonzalmat és akinek a személyisége is magával ragad,az lesz az igazi.