Hogyan mondtad el a családnak, rokonoknak, hogy elválsz?

Nekem úgy tűnik, te a szüleidnek egy idillikus képet mutattál eddig, talán, mert szégyellted az általad felsorolt problémákat. Ha a szüleid nem vettek semmit észre ebből - hacsak nem találkozol velük nagyon ritkán - akkor, ha most mondod el nekik, hogy egy agresszív állattal éltél eddig, lehet kiakadnak, hogy miért nem voltál velük őszinte, nem bízol bennük? Mellesleg ezt kérdezném én is tőled! Mi az oka annak, hogy azoknak az embereknek nem mesélted el, mi bánt, akik mindig és mindenkor melletted kell(ene) hogy álljanak?

Ha ennyire eltávolodtatok egymástól a szüleiddel, hát ne fájjon a fejed, mondj bármit. Még a külföld is jó. Ha nem így van, akkor most legyél őszinte, sajnáld, hogy nem voltál eddig az, mondd meg az anyukádnak, hogy reménykedtél, és nem akartad eláztatni, szégyellted...stb. Egy anya mindig mindent megért. Kérd a lelki (vagy akár anyagi) segítségüket az újrakezdéshez. Kérdezd meg anyukádat, ő mit tett volna a helyedben? Szóval nyiss egy utat feléjük!

Te kérdező, ha igaz, amiket leírtál, akkor mégis mit kedvelsz annyira a leendő volt férjeden? Agresszív, ver, szidalmaz, rideg és még szex sincs köztetek évek óta... Csodálom, hogy bírtad eddig.

Szerintem ezen nincs mit magyarázni a család felé sem. Ha nem is a legcsúnyább részletekig, de meséld el a szüleidnek, hogy miért és mennyire nem volt jó neked ezzel az emberrel, meg fogják érteni a döntésedet.

Én inkább attól tartanék, nehogy megverjen még egyszer, ha pl. a közös vagyon elosztásán van a sor, mert nem akar tisztességesen kifizetni! A rokonokkal én könnyen közölném, kész, ennyi volt, vége, rájöttünk az együttélés során, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Ennyi. Nem kell több!

Az agresszió miatt légy óvatos! Nekem is volt egy agresszív élettársam és akkor költöztem el tőle, mikor dolgozott, hogy ne tudjon mocskolódni szavakkal és ne fenyegetőzzön! Mert egy agresszív ember lehet, még beléd rúgna egy utolsót, de az nagy és emlékezetes lenne!

A bőröndjeidet ne előtte pakold és ne előtte vidd ki a lakásból, légy okos! Dolgozd ki a "részleteket" egy tisztességes és békés szakításhoz, nem lehetetlen, én már bizonyítottam!

Még az előző vagyok. Kérd meg a szüleidet és kérj kölcsön egy kocsit (ha még nincs) hogy segítsenek a költözésnél. Hárman hamar bepakoltok a kocsiba, 2-3 óra elég. A párod addig dolgozzon! Ha már a szülőknél vagy, viszont tartozol egy telefonhívással és megmondod, ma érezted azt, hogy muszáj menned, mindketten tudjuk, hogy már vége...elválunk. Megbeszéltük, ne lepődj meg.

Előre is felkészítheted lelkileg hogy majd elmész a jövőben magadtól, egyedül, és figyeld meg, ideges lesz-e emiatt?

Vigyázz az agresszióval, a statisztikák szerint a nők legsúlyosabb bántalmazása a szakításkor történik, amikor a nő el akar menni....akkor valami elpattan a férfiban és üt, szúr, fejszével darabol....sokszor annyira bedühödik, nincs is tudatában, amit művel! És ha ezek a nők ezt előre tudták volna, még élnének!