Hogyan mondtad el a családnak, rokonoknak, hogy elválsz?

Köszi szépen, és írjatok még nyugodtan, akármilyen tippet szívesen fogadok!

Eléggé szorongok, hogy mi lesz a reakció. Nagyon jó viszonyban válunk el, főleg én, kedvelem a (volt) férjemet nagyon is. Éppen ezért lesz nehéz megérteniük valószínűleg, hogy akkor miért is válunk.

18:30, azért válunk, mert:

A férjem nagyon agresszív, és már nem tudok tovább így élni vele ("beverem a pofád", fenyegetések, régebben meg is vert, és félek tőle, hogy megint ez lenne). Erről a család nem tud semmit, és talán jobb is.

Azért is, mert ő külföldre költözik, és én nem akarok vele odamenni.

Még sok minden van. Ez a kettő a legfontosabb.

Nincs gyerek. Soha nem mertem vele bevállalni egy gyereket, csak vártam évekig, hogy hátha megváltozik valami, de nem változott, és feladtam.

Jó ezt most végiggondolni, leírom a többit is nektek:

Nincs szex, évek óta, feladtam.

Nagyon sokat költ sok mindenre, amivel én nem értek egyet (plazma, bútorok, ilyesmik). Én spórolós vagyok, és nem láttam már, hogy ez így hova vezet hosszútávon.

Nem szeretem a családját, agresszív emberek, félek tőlük.

Rossz apa lenne, érzelmileg nagyon rideg és nagyon könnyen begurul mindenkire.

Nincsenek barátai, nem szereti az embereket, én nem tudok így élni, hogy elmar mindenkit.

És a már említett agresszió és a külföldre költözés. Talán ennyi minden.

Ilyesmik. Nem tudom, hogy a családnak ebből mihez van köze, mihez nincs.

Igen, az én családomnak nem tudom, hogy hogy mondjam, az övéinek ő mondja majd el, én csak elköszönök tőlük.

Soha nem mondtam el senkinek, hogy bánt engem, nem mertem valahogy. Most már tudom, hogy hiba volt, de nem tudom, hogy jó ötlet-e utólag elmondani, csak hogy megszakadjon a szívük. Most már mindegy talán, hogy mi volt ilyen téren. Nem tudom eldönteni.