Melyik életszakaszban sérül legkevésbé ill. leginkább a baba/ kisgyerek, ha elhagyja valamelyik szülője?

Én láttam már olyat, és itt is sok olyat olvastam, hogy bár gyerekként nem emlegette a másik szülőt, azért ott volt a harag mélyen az akkor már felnőtt gyerekben, amiért elhagyták. Hiányzott az, hogy legyen egy apja. Nem értette, hogy miért tűnt el kiskorában az apja (persze, agyilag felfogta, hogy azért, mert elváltak), de megnyugodni sosem tudott legbelül. Itt is hányan szokták keresni az apjukat, szüleiket. Ha mostohaapja sincs, akkor ráadásul férfi mintát sem lát, vagy ami még rosszabb, azt látja, hogy az anyja X időnként új és új pasival "ajándékozza" meg. Nem mindig szokott az ilyen jól elsülni.

A kérdésre válaszolva: szerintem nincs ilyen életszakasz. Talán, ha kiskorban (3 évesig) történik, akkor nem emlegeti egy idő után, de a kérdések és harag ott maradhat legbelül.

Én is úgy gondolom, az első években. 3-4 évesig.

Tinin a legnehezebb. Láttam egy műsort külföldön mindenféle drogosokról szólt, rehabilitációztak, és kiderült, hogy mind 1O-13 év körüli volt, mikor valami csapás érte őket. Válás, csúnyán bánás szülők által s hasonlók.