Normális, hogy ilyen megkeseredettséget hozott elő belőlem a szüleim válása?

nem mindenki egyforma. Így ez alapján ne legyenek előítéleteid a férfiakkal szemben. Valóban rossz ezt megélni, de ők is csak emberek. El kell fogadni a döntéseiket, még akkor is, ha ez nem tetszik. Ha szereted őket, akkor te is azt nézed ami nekik jó. Apud őszinte volt mem cseszte át anyud, ez becsülendő, valamint az is, hogy ennyi év után nem anyagiaskodott és neki hagyta a házat. Anyudnak is jobb ha tisztán lát, mintha megcsalják, akár éveken át, otthon megy a balhé, de mégis együtt maradnak.

Kilábalni ... Te egy önálló ember vagy? Ugye nem tartottak el eddig? Ugye te egy felelős döntésképes ember vagy?

Teljesen érthető, hogy ezt érzed. A család az a hely, az a közeg, ahol mindenkinek joga van (lenne) biztonságban érezni magát ebben az ellenséges, kétszínű világban. Jó esetben ezt a szülők teljesen természetes "kötelességnek" érzik, amitől ráadásul boldogok, hisz önként vállalták. Az az ember árult el benneteket, akinek a legfőbb támasznak, az alapnak kellene lennie. Manapság viszont annyira természetessé vált ez a nagy "boldogsághoz való jog", hogy szinte nincs is visszatartó erő, eltűnik a becsület, a lelkiismeret. Nem írja felül a felelősségérzet a pillanatnyi kívánságokat, felnőtt emberek élnek úgy, mint a hisztis ovisok. Ezt akarom és kész. Hogy mi marad utánam, hány megnyomorított lélek, kit érdekel, nekem legyen jó. És butaság arra hivatkozni, hogy a másiknak még rosszabb. Sajnálni lehet, de attól még a te fájdalmad megmarad. Ha lehet ebből neked és a hozzád hasonló helyzetben levő lányoknak valami haszna, az annyi, hogy a saját anyutok élete által megtapasztaljátok még időben, hogy mindig fel kell készülni a rosszra is. Idővel majd kopik a fájdalom, a csalódottság amit érzel, de mindig ott lesz a fejedben egy icipici vészcsengő. Te is tudod, hogy rengeteg család hullik így szét, parancsolni pedig minden ember csak saját magának tud. Ha egy férfi szereti a családját, ott nincs az az égi tünemény akiért odadobná a boldogságukat, mert észre sem veszi. Ha viszont nem fontos neki, oda hat ló is kevés, hogy visszatartsa. És tudomásul kell venni, hogy egyre kevesebb a megbízható, szeretni tudó férfi, mivel egyre több apa él így, nincs is kiről levenni a mintát. Ugyanezért kell viszont nagyon megbecsülni azt az embert, aki kisebb hibákkal ugyan rendelkezik, de alapjaiban egy jó ember. Ezt viszont nyugodtan hidd el, hogy ilyenek is vannak még szép számmal, hála a magas égnek. Na előttük le a kalappal! És kívánom, hogy találj magadnak egy ilyen fiút, aki segít visszaszerezni a férfiakba vetett hitedet! BUÉK!

Az értékrended az stabil is. És el sem tudod képzelni, mekkora ajándék ez neked. És ne hidd, hogy elvesztetted, csak nagyon elbizonytalanodtál. De hidd el, hosszú távú, működőképes, boldog családot és benne boldog, kiegyensúlyozott embereket csak erre lehet alapozni. Soha ennyi kiábrándult, megkeseredett, alkoholizáló, ide-oda kapó bizonytalan ember nem volt az országban (de inkább a világon) mint manapság. Ugye nem hiszed el, hogy ez a sok mozaik család ami ma van, tényleg emberi, normális szeretetkapcsolatban él? Emberek tényleg azt hiszik, hogy az új kapcsolatban majd nem lesz szennyes? Ugyan már! Csak egyre több probléma merül fel, egyre több az érdekellentét úgynevezett családtagok között. Rengeteg mai fiatal nem fog mást örökölni a szüleitől csak hiteltartozást, de ez "így van jól", mert apuka vagy anyuka "boldog" akart lenni. Majd ő jól megmutatja. Kérdem én, kinek? Ebben a helyzetben ha jut rá időd, próbálj anyud meg a tesók mellett lenni minél többet, fogjatok össze, úgy egy kicsit kevésbé fog fájni ami történt, mert érzitek, hogy fontosak vagytok egymásnak. Menjetek el csatangolni, kirándulni, csak úgy a közelben valami prérire. Ehhez még pénz sem kell, de nagyon jól kiszellőzik a fejetek, átfagyva, de jóleső fáradtsággal értek haza. Hazamész, mindenki öltözzön, nincs kifogás, minden marad, ahogy van, indulás! Később ezek szép emlékek lesznek mindegyikteknek, és a rossz gondolatok is elterelődnek egy kicsit. De közben véletlenül se az legyen a téma, hogy épp mit csinálhat apu! Ő így döntött, ez ellen tenni nem tudtok, de a saját életeteket kicsit kiszínezhetitek addig is, míg egy picit enyhül a fájdalom. (Azt csak mellékesen mondom, mire nálatok múlik a bánat, arra apuéknál meg felszáll a rózsaszínű köd, enyhül az újdonság varázsa. De nem ez a cél, csak így szokott lenni.)