Vàlni 1 év utàn?

Nem akarlak megbántani, hasonló a nyúlcipőm mint neked, annyi különbséggel, hogy másfélszer annyi idős vagyok mint te. Pici baba, friss házassággal.

Eleve nem könnyű két embernek sem összeszoknia. Ha meg még egy harmadik diktálja a tempót, hát akkor meg pláne nehéz.

Nagyon sokszor úgy érzem, mintha meg sem hallaná a férjem, amit mondok. Mintha itt sem lennék. Mintha addig kellenék, amíg az ő extra fontos dolgai el vannak intézve, az egyém meg le van ...

Aztán mikor besértődök és hangot adok a bánatomnak akkor még ő csapkod, hogy én hisztis vagyok. Igen, az egy évvel ezelőtti énemhez képest hisztisebb vagyok: mert akkor még csak a munkám volt, meg a rendben tartott életem. Most meg rámszakad minden.

Te is biztos így érzed, és a te korodban -amikor valljuk be, nem biztos, hogy a legjobb dolog ám, hogy összezárva ülsz egy babával otthon - még rosszabb lehet.

Próbáld meg valahogy a pároddal megértetni, hogy így nem fog tovább menni. Már akkor ha meg akarod tartani ezt a házasságot.

De ha úgy érzed, hogy nem megy, akkor csak a gyerek végett ne erőltesd, előbb utóbb úgyis kilépsz belőle, de addigra egy besavanyodott banya leszel. (bocs, de így van).

Én mindenesetre küzdök még, nem vagyok egy feladós tipus, bár én még látok azért reményt arra, hogy jó mederbe tereljem a házaséletemet.

Sok sikert, kitartást neked.

MÉG FIATAL VAGY.HOZD RENDBE AZ ÉLETED.

CSAK NE ESS MÉGEGYSZER UGYANEBBE A CSAPDÁBA !!!!!

Szerintem nyugodtan válj el: ilyen fiatalon nem szabad egy romokban lévő házasságban maradni. Igazából viszont azt nem értem, hogy miért mentél hozzá akkor? Persze, vannak olyan helyzetek, hogy a férfi a házasság után mutatja csak ki a foga fehérjét, és teljesen kifordul magából, de azt gondolom, hogy ennek előjeleit már lehet látni előre, ha az ember kellően okos és elővigyázatos.

A kapcsolatot a férjed tudja majd tartani a gyerekkel, a gyerektartást pedig megítéli a bíróság: ez ilyen egyszerű. Tényleg előbb kellett volna gondolkodni.

Én azt mondanám, hogy a válás azért elég drasztikus döntés.

Nem tudom, előre mit képzeltetek a házasságról - de az valószínűleg nem jött be.

Gondolkozz el a helyzeten - most úgy, hogy a MEGOLDÁST keresed, nem a bűnösöket. Utána beszéld meg a férjeddel az egész helyzetet (olyankor, amikor ráér és nem túl fáradt). Tételesen nézzétek meg, mit tudtok változtatni, hogy jobb legyen. És utána is kövessétek, hogy sikerült-e változtatni?

Szerintem ezeket érdemes még meglépni - egy válás sokal nagyobb megrázkódtatás.

Arra bíztatlak, hogy tedd úgy, ahogy jónak érzed, légy körültekintő, de elsősorban érezd jól magad!

Egy próbát megér megbeszélni vele a dolgokat, mielőtt lépsz, szerintem.

Van egy most 50-es rokonom, egy kis faluban, ahol még megszólják a válást, vált el 1 év házasság után, és rögtön 1 év múlva újra házasodott, azóta is együtt vannak, 3 gyerekük lett.

Mi 1 évig együtt éltünk (anyósnál), és nagyon jó emberismerő vagyok, mégis a házasság után megismertem a férjem egy újabb arcát!

(Ugyanis a mama úgy nevelte, hogy mások előtt a szépet mutatjuk, szorgalmasabbak vagyunk...stb, és emellett, hogy mindenben az van, amit ő diktál, de azonnal, utánagondolás nélkül. A házasság után némileg külön tőlük, meglepve tapasztaltam, hogy várni kell, míg bizonyos házkörüli dolgokat megcsinál, amik már nem a mama parancsára mennek, hanem a mi kettőnk ügye! Tehát ilyen is van, a tanulság: nem elég együtt élni a házasság előtt, hanem másoktól külön kell együttélni. Hozzáteszem, idegennyelvi környezetben a példa, tehát nem megszokott, hogy tudnak úgy beszélni a környezetedben élők, hogy azt nem érted meg az erős tájszólás miatt, legalábbis sok évig.)

Ettől eltekintve jól kijövünk, kisbabával is szépen élünk, és jó irányba alakulnak a dolgok a fenti tulajdonságában is. Fontos, hogy megbeszéljük a dolgokat, és minden a lehető legjobban alakul! Ez persze mindig a 2 féltől függ.