Milyen lesz igy a kislányom élete?

Erre találták ki a párterápiát...

Mondjuk az elég húzós, ha ennyire nem törődik a lányával. Nálunk is voltak ilyen jelek, de ahogy az idő múlt, kiderült, hogy csak kicsi volt még a gyerek és nem tudta a férjem, hogy mit csináljon vele. Ahogy nagyobb lett (értsd pár hónapos) egyre többet foglalkozott vele.

Viszont a veszekedéssel szerintem nem sok mindent lehet elérni... képzeld magad egy kicsit a helyébe.... nem értesz a gyerekhez, de a párod rinyál, hogy foglalkozz vele, amikor foglalkozol vele, bármit próbálsz nem jó a párodnak. Ezt a helyzetet okosan kell megoldani, nem veszekedve. Én biztos úgy próbálnám "megtanítani" a férjemnek, hogy együtt csinálunk valamit hárman. Nálunk legalábbis ez bevált. Elleste tőlem, hogy hogyan kell megfogni, pelenkázni, fürdetni... nem mondom, hogy soha nem üvöltöttem volna, hogy lehet ilyen béna, de akkor is visszafogtam magam, megfogtam a kezét inkább és finoman irányítottam. :)

Egy felnőtt embernek nem tesz jót, ha állandóan a földbe döngölik. Legyél vele nagyon-nagyon kedves, és nem ártana egy hosszú, őszinte beszélgetés sem. De ennek a pillanatát el kell találni nagyon jól, hogy mikor elég befogadó hozzá a partner.

Sok sikert! :)

Utolsó vagyok. Hát ez viszont szívás. :)

Depressziós esetleg? Mondjuk egy párterápia ettől még segíthetne.

Mi a halál fszáért nem költöztök el, és hagyod ott a pasit! Én a helyedben már rég léptem vna, hisz nem szeretitek egymást, így csak szenvedtek és a kicsi is.

A párod és te is boldogabbak lennétek, ha külön élnétek, és a lányotoknak is ezerszer jobb lenne.

És akkor mivan, ha csonka családban nő fel? Semmi, ennél még az is jobb. Állj már a sarkadra, és kezdj önálló életet, ne légy tutyimutyi!

Kedves Kérdező! Két lány példáját szeretném felhozni, az egyik a gyerekkori legjobb barátnőm, a másikról olvastam.

A barátnőm mai napig is korlátolt és gátlásos, mert ugyanúgy feszült családban nőtt fel, mint a te kislányod. Pusztán azért, mert a szülei hozzád hasonlóan meg akarták őrizni a hivatalos családi formát... Kommunikációs zavarai vannak, nem tud hosszútávon boldog lenni, és sokszor még nekem sem hiszi el, hogy szeretem.

A másik lány anyját verte a férje (tudom, nálatok szó sincs ilyesmiről!), majd az szerencsére abbamaradt, amikor megszületett a lányuk. De persze a lelki sebek rányomták a bélyeget a szülők hangulatára, és a kislány 1 éves koráig ilyen hangulatban éltek. Aztán az anya beadta a válókeresetet, fogta a lányát, és elköltöztek az ország másik felébe, albérletbe. A lány most 17-18 lehet, azt hiszem, és boldog, kiegyensúlyozott.

Elmondjam, szerintem miért? "De akkor is csonka az a család, ha együtt maradunk. Mi nem nevetünk, nem beszélgetünk. Bár nevetni én talán már nem is tudok." Ezek a mondatok felháborítóak. Az a bajod, hogy nem jó férfi mellett élsz, nem jó apától van a kislányod. Boldogtalan, feszült alaphangulatban élsz. Ez itt a probléma, mégis hogy akarsz így nevetni, boldoggá tenni egy gyereket? nézz magadba végre, kérdező: a te boldogtalanságod a gyökere minden bajnak. Ideje boldoggá tenned magad: ha nem látod szépnek az életet a férjed mellett, miért élnél vele? csak hogy meglegyen a hagyományos forma? Rengeteg boldog embert nevelt fel az anyja/apja egyedül. Neked is az kellene, szerintem. Boldogságra, szabadságra van szükséged, amit megoszthatsz a kislányoddal. Friss levegőre, újrakezdésre, később egy szerető párra. Hidd el, nem az adja meg a lányodnak a boldogságot, hogy ha megvan az anya-apa... Engem a mamám nevel. Mégis boldogabb vagyok vele, mint anyámmal lettem volna... Nem az számít, hanem, hogy ha pl. egyedülálló anya vagy, elég boldog, erős, és kiegyensúlyozott vagy-e? Mert szerető apát még találhatsz neki. És a régi apával sem kell megszakítania a kapcsolatát...

Majd írj, hogy érzed magad.

16/L

Most nagyon kemény leszek, ne haragudj meg érte! DE! legszívesebben felpofoználak!

Hogy nem egy boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatba született a lányotok, a ti hibátok.

Hogy azt látja, érzi, amit hosszan leírtál.

Saját magadat kell először rendbe szedni. Nem nyafogni. Ahogy többen is tanácsolták, keress fel egy szakembert. Persze nem fogsz tőle sem kulcsra kész megoldásokat kapni, de útmutatást adhat.

Kezd el magnéziumot szedni, az jól hat az idegekre is.

Hogy úgy érzed, a te életed egy csőd, arról te tehetsz, és te tehetsz azért is, hogy jobb legyen!

Szóval nyafogást befejezni és érdemben tegyél azért, hogy jobb legyen!

Bocs, nem olvastam végig.

Te mindig ilyen vagy, vagy csak a gyerek óta vagy ilyen legahangolt, hogy úgy gondolod neki sem lehetsz jó anyukája, mert nem vagy olyan típus ? Lehet, hogy depressziós vagy.

Figyelj, sokszor egyedül mikor a másik fél látványa és cselekedetei nincsenek a szemünk előtt, sokkal könyebb tud ám lenni. Tudnál figyelni magadra, persze akarnod kell jó anyának lenni. Nem kell minden percben a gyerekkel szórakoznod, kapcsolódj is ki, de könyebb lehet egyedül mint egy férfival akiben csak a hibát látod.

Ha nem vagy a legtisztább, mindig takarítok típus na és ? Nem mindenki az nehogy azt hidd, azt se hidd, hogy más anyuka minden nap főz, és pipeckedik. Lehet venni kész hamit ha van felétek lehetőség, főzől egyszer két napra, s hasonlók.

Legrosszabb esetben, ha semmi nem segít, de adtál magadnak esélyt élvezni kicsit az anyaságot (kell ennek idő azért) akkor adjátok örökbe valakinek, aki mindent megtenne, hogy gyereke lehet. Talán mindenkinek úgy lenne a legjobb akkor.