Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Milyen lesz igy a kislányom...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Milyen lesz igy a kislányom élete?

Figyelt kérdés
Sir a lelkem érte. A párommal már akkor sem szerettük egymást, amikor úgy döntöttünk, hogy gyermeket vállalunk, de ez akkor annyira még nem is tűnt fel. (Itt a legnagyobb hiba és ezt nem lett volna szabad, de már igy alakult, ezt nem lehet visszacsinálni. A gyermekemet soha nem bántam meg, hogy megszületett, csak azt, hogy igy, ilyen körülmények között vállatam be.)Amikor megszületett a pici lányom, a párom nem is törődött vele. Úgy elment a bbakocsi mellett,meg a kiságy mellett, hogy bele sem nézett, föl sem vette a kislányt. Azóta nagyon sokat veszekedtem vele, hogy mit csináljon és csináljon egyáltalán valamit azzal a kisgyerekkel, sokszor költöztünk közben, azt hittük, hogy az új helyen majd újrakezdünk mindent, mindent tiszta lappal, de nem sikerült. Azóta is minden nap veszekszünk. A kislányom már verekszik a bölcsiben, kiabál. Valamennyit a veszekedéseim hatására már foglalkozik vele az apja, ezért már ragaszkodik hozzá a kislány, de nem nagyon tud vele mit kezdeni. Semmi elképzelése nincsen, hogy mit és hogyan kellene tenni egy kisgyerekkel. Ő csokit ad neki ebéd előtt, azzal szórakoztatja, hogy a fejére húzza a szemetszsákot, mert azon nevet a gyerek - de azt nem fogja fel, hogy a gyerek is a fejére fogja húzni, lehet, hogy akkor, amikor mi nem vagyunk ott és megfullad - vagy csak tv-zik vele. Nézik a tv-t és nem szól egy szót sem, ha érti a gyerek mi történik, ha nem. Közben, meg ha rá akar mászni a kisgyerek, akkor meg leszólja, hogy Na, vagy Hé vigyázz, levered a vesém, stb. Velem meg abszolút bunkó, persze, értem én, hogy nem jó ha mindig próbálom őt is nevelni, vagy mondani, hogy mit hogyan csináljon, de családi szempontból olyan sok a hiányosság, hogy nem lehet dolgok mellett elmenni. Arrogáns, soha nem mosolyog, soha nem mesél semmit, még akkor sem, ha biztatom, ha nem veszekszek vele. Ha itthon lehetnénk, neki el kell mindig mennie valahová, velem nem beszélget, nem ül oda reggelinél vagy ebédnél, vagy ha mégis , egy kuka mondatot nem szólunk egymáshoz. Hogy fog a kislányom megtanulni beszélgetni? Sehogy. Nem pusziljuk meg egymást reggelente, soha nem öleljük át egymást, ezt sem fogja látni a kislányom. Gondoltunk arra, hogy elválunk, de én ezt annyira nem tudom elfogadni, mert nem lesz családja a gyermekemnek, de azt sem tudom elfogadni, hogy mellettünk is lelki nyomorék lesz a gyermekem, ha együtt maradunk. Nem merem egyedül nevelni, mert én nem vagyok egy vidám alkat, milyen kriptahangulat lenne már mellettem a kislányomnak? Az a probléma, hogy én meg egy labilis személyiség vagyok. A legjobb az lenne, de itt most nem arra gondolok, amit ezen sokat majd fognak érteni, arra gondolok sokszor, hogy a Jóisten visszavehetné ezt a kis lelket tőlünk és boldogabbá tehetné mással, mert mi nem érdemeljük meg. Sem én, sem a párom ezt a kis ajándékot.Csak nézem a kislányom fényképét, ahol még mosolyog, de meddig? És mindig sirok érte. Az a helyzet, hogy neki nem lesz boldog az élete akkor sem már, ha együtt maradunk az apjával, de akkor sem, ha csak én nevelem. Nem lesz testvére, csonka családban nőne fel, ahol az anya egy szerencsétlen. Senki nem jönne hozzánk, mert barátaim sincsenek, rokonok is messze, hogy lenne igy az élet? De akkor is csonka az a család, ha együtt maradunk. Mi nem nevetünk, nem beszélgetünk. Bár nevetni én talán már nem is tudok. Folyton csak bocsánatot kérek magamban a kislányomtól, hogy bocsásson meg nekem, hogy ilyen életre hivtam, felelőtlenül. Szeretném széppé tenni a kis életét a lehetőségekhez képest, ha már igy alakul, de hogyan? Hogy tegyem boldogabbá a kis lelkét ilyen körülmények között? Meg sem érdemlem őt!
2011. dec. 10. 08:31
1 2
 1/19 anonim ***** válasza:
91%

"arra gondolok sokszor, hogy a Jóisten visszavehetné ezt a kis lelket tőlünk"


Ez a legdurvább rész!! Remélem, ezt nem gondolod komolyan, pláne nem szó szerint! Tiszta jóakaratból azt akarod, hogy meghaljon? Ez nem jóakarat! A boldogság nem ezen múlik! Nézzél már szét, hány ember nő fel elvált szülők mellett, köztük én is! Nevetni, beszélgetni egyedül is lehet, ha csak ketten vagytok a kislánnyal, ez nem ezen múlik, hanem csakis rajtad. Beszélgetni VELE kell, nem előtte, akkor is, ha ő még nem beszél, mert attól még érti. Foglalkozz a gyerekeddel, mert nem mentség a rossz házasság arra, hogy ne foglalkozz vele! Beszélgessetek, nevessetek, játsszatok együtt, ti ketten! Ha már a férjed nem szól hozzátok.

2011. dec. 10. 08:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/19 anonim ***** válasza:
100%

Szed össze magad és tedd boldoggá a kislányod!!Ennyi a titka és semmi más!


A barátnőm férje ugyanez,csak ott pluszba a nemtörödömség mellé még értelmetlenül szigorú is az apuka de a kisfiú nagyon boldog mert az anyja nagyon sokat foglalkozik vele,ott is vannak és voltak veszekedések amiket végig hallgatott a kisfiú de nagyon okos és az anyja elmagyarázta neki mindig mi miért van.Mára már lenyugodtak és élnek egymás mellett a gyerek miatt.Szerelem nincs!

Az anyukának még akkor is jó kedve van és őrült sokat foglalkozik a gyerekével amikor minden összecsap a feje felett(végrehajtók zaklatják,néha nincs mit enniük,több munkahelye van,nem tud lefogyni ezért sok egészségügyi problémája van,a férje undorodik tőle)ÉS MÉGIS A GYEREKE BOLDOGNAK LÁTJA!!!

2011. dec. 10. 08:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:
100%

Jajj ajjj

figyelj nálunk sem épp rózsás a helyzet, de azért én a kisfiammal sokat nevetek programozok stb

Nem tudsz csak a lányodra gondolni?És akkor vele boldognak lenni?Már is nő fel csonka családban, még helyre tudod hozni, csak ne így állj hozzá. Te vagy az anyukája akit mindennél jobban szeret, legyél vele boldog. Olyan rövid az élet próbálj szép dolgokat is meglátni benne, mert így csak megkeseredsz magad miatt. Én is helyre hoztam a lelkem, nem szabad elhagynod magad, minden nap hét változhat valami, sosem tudhatod. Nem szabad így hozzáálnni mert csak magad húzod le a mélybe (feleslegesen)

2011. dec. 10. 08:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 A kérdező kommentje:
Első válaszolónak: Erre gondoltam, hogy félreértik ezt a mondatot. Nem azt akarom, hogy meghaljon, isten őrizz! Csak olyan nehéz minden, hogy sokszor arra gondolok, hogy mi őt nem érdemeljük meg, jobb lett volna, ha nem vállalunk ilyen helyzetben gyermeket. Mindegyikőtöknek igaza van, nekem senki mással nem szabadna törődni, csak a kislánnyal. Csak nagyon nehéz kizárni ezeket a zavaró tényezőket, nehéz felhőtlennek lennem.
2011. dec. 10. 08:48
 5/19 A kérdező kommentje:
A nagymamám is ezt tanácsolja, hogy én csak a gyerekkel törődjek, meg a háztartással. Hogy próbáljak meg mindennek örülni, bár tudja, hogy nekem ez elég nehéz, mert nem ilyen tipus vagyok. Tudjak örülni annak, hogy főzök valami finomat, hogy rajzolunk a gyerekkel. Nem törődjek azzal, hogy másokhoz sokan járnak, próbáljak meg egyedül i boldog és elégedett lenni. És mindig a kislány legyen az első. Ezért nem is vagyok jó anya, mert nem tudok boldogságot sugározni a gyermekem felé. S hozzá még ez a családi helyzet is! Jó lenne kilábalni ebből a káoszból, ami bennem van, de hogyan?
2011. dec. 10. 08:54
 6/19 anonim ***** válasza:
100%

Szokták mondani, hogy a mártírokat csak az oroszlánok szeretik....

Meg azt is, ha mondjuk egy zuhanó repülőn ülsz, és először a kapálózó gyerekre akarod felrakni az oxigénmaszkot, akkor a végén te is elájulsz, meg ő is. Ilyenkor te teszed fel a saját maszkod először, és aztán küzdesz a gyerekkel, hogy feltedd neki is.

Néha te legyél az első saját magadnak, mert egy depressziós, kiégett anya soha nem tudja boldoggá tenni a gyerekét.


Első lépés: neked kell kimászni a depresszióból.

Második: foglalkozz sokat a gyerekkel.


A házasságodról annyit, hogy ha folyton ba.szogatod a férjed, és nem boldog ő se melletted, azt mondod, már akkor se szerettétek egymást, mikor gyereket vállaltatok. Erre mit mondjak?!?! Visszacsinálni nem lehet.


Lehet, hogy nem olyan apa, amilyennek te szeretnéd. De a lányodnak ettől még ő az apja. Kérdezd meg a gyereket, mit szeret apával csinálni, vagy mit szeretne csinálni vele. Sokat tanulhatsz ebből.

A férfiak nem gondolatolvasók, és nem fog tudni bánni a gyerekkel, ha nem mutatsz jó példát. Figyeld meg, gyakorlatilag a legtöbb apa lekoppintja, ahogy az anya viselkedik a gyerekkel.

Ha te nem mész vele biciklizni, nem ülsz le vele rajzolni, nem fog ő se.

Sokkal egyszerűbb megkérni valamire kedvesen (hiszen férfi az istenadta): Dicsérd meg, ha rajzol valamit, nézd, hogy örül neki, hogy apának tetszik. Mellé mosolyogj.

Menj le a gyerekkel a játszótérre, biztos nagyon örülne neki. Mellé mosoly.

Légy szíves adj a gyereknek egy vajaskenyeret, amíg mosogatok, köszönöm. Mellé mosolyog.


A közös, hármasban eltöltött programok nélkül meg k.vára mindegy, mennyire akarjátok fenntartani a látszatot, nem lesztek soha egy család.


Próbálj meg úgy állni a férjedhez, mint egy munkatárshoz, a "gyereknevelő kkt"-nél. Ne veszekedj, hanem beszélgess, érvelj, és jussatok kompromisszumra. Gondolom, ha egy idegennel, kollégával, vagy bárki mással nézeteltérésed van, nem ordítoztok azonnal egymással. Végül is valójában már csak lakótársak vagytok.

Nektek sem KELL veszekedni, de ti veszekedtek.


Beszélgess idős emberekkel, hogy éltek régen. Ők sokszor alig ismerték egymást az esküvőig, hamar elhidegültek, csak az anya dolga volt a gyereknevelés, az apa csak dolgozott. Mégis képesek voltak békében együtt élni és boldog gyerekeket nevelni.


Mindehhez az kell, hogy előbb te oldd meg a te problémádat, mert addig soha, semmi nem fog előre mozdulni.


Ha akarsz beszélgetni, keress meg privátban.

31N

2011. dec. 10. 09:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 anonim ***** válasza:
Irtam privátba!
2011. dec. 10. 09:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 anonim ***** válasza:
Első lépésként beszélgess a pároddal, próbáljátok rendbe hozni a kapcsolatotokat! Valamit csak találtatok egymásban, ha összejöttetek és odáig jutottatok, hogy közös gyereket vállaltatok. Biztosan meg tudjátok találni most is a közös hangot. Csak akkor lehet helyre hozni a dolgokat, ha mindketten akarjátok, az nem elég, ha te szeretnél tenni valamit. Ha úgy érzed, hogy ő nem szeretne semmit tenni ezért a kapcsolatért, akkor kezdj el gondolkodni a váláson, de tényleg ez legyen az utolsó lehetőség, mikor már úgy érzed, nem lehet helyre hozni semmit. A gyereknek nem jó, ha csonka családban nő fel, nem lát apai mintát, de az még rosszabb neki, ha nem lát maga körül szeretetet, csak veszekedést, ellenségeskedést. Ha elválsz, akkor később még lesz esélyed találni egy másik férfit, aki elfogad téged a kislányoddal együtt és boldogan élhettek, akár lehetne egy kistestvére is a lányodnak.
2011. dec. 10. 09:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 anonim ***** válasza:
Mire a gyerek eléri azt a kort, hogy igényli a szociális életet, addigra ovi/iskola keretében amúgy is lesznek barátai, az ő szüleikkel meg muszáj lesz barátkozni. Szóval nem kell betonba vésni, hogy te nem tudsz barátkozni. Itt a lehetőség, hogy elkezdd!
2011. dec. 10. 09:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 A kérdező kommentje:
Köszönöm a sok normális hozzászólást! Főleg azokat, amikben lecsesztetek a lábamról, mert ezt vártam, hogy velem kapcsolatban láttassátok meg a szálkát a szememben, nem vártam azt, hogy a páromat szidjátok. Jó lenne leszámolni a depresszióval, de azt nagyon nehéz. Köszönöm még egyszer a válaszokat!
2011. dec. 10. 10:27
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!