Miért sértődnek meg az apák, ha az anyának ítélik a gyermeket?

Látod éppen ez a probléma a mai nőkkel!

Nagyon sok nő felsőbbrendű lénynek hiszi magát,mert kihordott és szült egy gyereket! Pedig az apa nélkül nem is lett volna terhes.

Az sem igaz,hogy egy anya többet tud nyujtani a gyerekének,mint egy apa! Ismerek olyan 4 gyerekes apukát,akit otthagyott a felesége,és különben neveli a gyerekeit,mint sok nő.

Vagy az az apuka,akinek szülésben meghalt a felesége,és egészséges,rendes kisgyereket nevel.

Nem kellene általánosítani. A nők között is sok van,aki szeretőt tart. AS férjek pedig sok esetben azért keresnek mást,mert a feleség csak a gyerekkel törődik,a férjével nem.

Nekem is vannak gyerekeim,de mindig tudtam,hogy az apujuknak éppen olyan fontos szerepe van az életükben,mint nekem.

23 éves felnőtt nő vagyok. Kisgyerekként sokat hallgattam a szüleim ordítozását. Persze én állandóan sírtam, mert ezt szörnyű volt hallgatni. Aztán egyszer 8 éves koromban anya kézen fogott, és elvitt egy kis lakásba, hogy itt fogunk élni. Nem értettem az egészet, iszonyatosan megrémültem, hogy mi történik itt, miért nem lakhatok továbbra is a szép nagy kertes házunkban?! És miért is kéne nekem apától külön élnem, mikor ő a legfontosabb számomra. Aztán végül nem történt változás.

Évekkel később tudtam csak meg, hogy mi is történt. Anya megcsalta apát, ami kiderült. Apa válni akart, de mivel tudta, hogy én vele akarnék élni, így be se adta a válókeresetet, mert tudta, hogy esélye sincs arra, hogy neki ítéljenek. Én meg ugye nem dönthettem. Pedig egyértelműen apát mondtam volna. Ennek következtében további életem során is hallgattam a kiabálásokat és a veszekedéseket.

Apáról néhány szó: ő volt velem gyesen mert anya nem bírt a fenekén maradni. Mindig ő vitt orvoshoz, ő takarította fel a hányást ha beteg voltam, holott anya egészségügyben dolgozik, de ő nem volt hajlandó erre. Soha egy szülőit nem hagyott ki, anya egyszer sem volt. Apa főz, mos, takarít, és a házon és a ház körül is mindent ő csinál. Anya egyetlen elfoglaltsága, hogy haza jön a munkából és leül a tv elé, és a szájába pakolja azt az ebédet/vacsorát, amit apa főz.

És volt egy dolga apámnak amit a mai napig nem értek. A ház két végében van a szobánk, az én szobám mellett közvetlenül ott a fürdő. Gyerekként sokat voltam beteg, és akárhányszor rosszul voltam és megindultam ki a fürdőbe apa már mindig ott volt. Hogy csinálta? A mai napig nem értem, hogy került oda, mikor nekem csak két lépés volt... De mindig csak akkor jött ő is, mikor beteg voltam. Ha csak simán kimentem inni, vagy ilyesmi akkor nem jött. Egyszerűen tudta, hogy baj van és jönnie kell. Máskor meg tudta, hogy nincs gond.

Anyáról néhány szó: sose foglalkozott velem 5 percnél többet. Szerinte ő csodás háziasszony, miközben semmit nem csinál itthon. Sose jött el egy anyák napi ünnepségre se. Az osztály mindig közösen adott elő valamit az anyukáknak, aztán mindenki átadta az ajándékát, amit rajz órán készítettünk. Én voltam mindig az egyetlen, aki ott állt egyedül és nem volt kinek adnom. Vagy itt egy másik történet: nagyjából egy éves koromig volt velem itthon anya (aztán mint már írtam, apa). Apám rendszeresen arra jött haza télen, hogy kabátban, sapkában ülök, mert anya nem volt hajlandó begyújtani, mondván nem tudja hogy kell. De megtanulni se akarta... És még mesélhetnék egy két cifrát, de így is elég hosszúra nyúlt a válaszom.

Ezek után kérdem én: ti kinek szurkoltatok volna kihez kerüljön a gyerek? Apámnak igaz?

Hát igen.. de ez édes kevés. Mert amíg az anyuka nem iszik, nem drogozik és nem veri a gyerekeit addig neki ítélik bármilyen csodás is az apuka. És azért ilyet anya sem tett. Így apának nem volt esélye.... Ennyit arról a 9 hónapról...

Persze nem vitatom normális esetben egy anya nem ilyen. Ezt csak azért írtam le, hogy lássátok nem minden fekete vagy fehér. Attól, hogy valaki megszül egy gyereket az még semmit nem jelent.