Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Akiknek elváltak a szüleik?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Akiknek elváltak a szüleik?

Figyelt kérdés
Felnőttek, akiknek gyerekkorukban elváltak a szüleik és amíg együtt éltek mindennaposak voltak a veszekedések-verekedések, és elhanyagolták a gyereket. Ennek milyen következményeit látjátok a mostani életetekben?
2011. szept. 30. 07:56
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Nekem már kicsi korom óta különélnek, így meg se éreztem a válást. Apám az utóbbi 6 évben hanyagolt el(nem láttam őt ez alatt az idő alatt)Következménye nem igazán lett(talán csak annyi, hogy apa komplexusom van egy kicsit)anya kitett két szülőt is.
2011. szept. 30. 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Sokkal ingerlékenyebb vagyok akár a saját gyerekemmel szemben is, verekedéses szituációban előtörnek a régi emlékek és sokat félek emiatt.
2011. szept. 30. 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim válasza:

Én örültem volna ha elválnak. Tudom, ezért lehet, hogy sokan megszólnak... de nálunk csak miattam maradtak együtt, s így egészen addig, amíg el nem költöztem, folyamatos volt a veszekedés, verekedés. Senkinek nem kívánom azt a gyerekkort, amit átéltem. :'(

Jelenleg 33 éves vagyok, szerencsére úgy tűnik sikerült megtalálni a Párom, de egész eddigi életemben problémáim voltak a kapcsolatteremtéssel.

A szüleimnek köszönhetően olyan félelmek, gátlások alakultak ki bennem, aminek nyomán nem tudok teherbeesni sem, évek óta. S ez csak pár "következmény"...

2011. szept. 30. 08:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

31 éves nő vagyok, és bennem is félelmek, gátlások alakultak ki. Úgy érzem mivel teljesen elhanyagoltak,csak az egymás iránti gyűlöletükkel foglalkoztak, nem tudok szeretni senkit. Senkiben nem bízom meg (ez alakult ki bennem, ha a saját szüleimben nem bízhatok? nem fordulhatok hozzájuk a bajaimmal? Akkor kihez..)Mindenkiben a rosszat látom. A párommal már 12 éve együtt vagyunk. Szerete már családot, de a bizalmatlanságom miatt, nem tudom lesz-e. Nincsenek normális emberi kapcsolataim.

A szüleim már rég elváltak úgy 15 éve, külön élnek de egy városban, és általam volt hogy találkoztak is, de akkor is veszekedés lett a vége. Most is elmondják egymást mindennek nekem, jól esik... hiába beszéltem velük h ez nekem nagyon rossz.

Nyáron elköltözöm ezt a megoldást találom jónak.

2011. szept. 30. 08:45
 5/6 anonim ***** válasza:
13 éves voltam amikor elváltak a szüleim. Ordítozások nálunk sosem voltak, viszont anyum sokat sírt, és én örültem, hogy elváltak. Boldogtalanok voltak, így mi is. Velünk sem tudtak megfelelően foglalkozni. A nagyszüleimnél laktam ezek után, így sosem éltem meg azt, hogy milyen egy szülővel élni. Anyukámék nagyon ritkán mondanak egymásra rosszat, tekintettel vannak ránk szerencsére. Az egész következménye az lett, hogy egyszerűen nem hiányoznak, inkább egy haveri kapcsolat alakult ki köztünk és mindent megteszek azért, hogy ne kövessem el azokat a hibákat amiket ők. Egyébként úgy érzem különösebben nem sérültem lelkileg.
2011. szept. 30. 12:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
Nincs családom, nincs hátterem, nincs hová menni, ha baj van. Így olyanhoz is ragaszkodok, akihez nem kellene. Nekem épp addig volt jó, amíg együtt voltak. Veszekedtek, oké,de legalább volt családom. Utána jött a pokol.
2011. szept. 30. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!