Van olyan pár akikről soha sem gondoltátok volna, hogy elválnának, de mégis elváltak?

Mert képtelenek tenni, "dolgozni" a kapcsolatukért. Azt hiszik, hogy állandóan lobogni fog. Nem tudnak fejlődni mentálisan, hogy a szerelem átalakul egy szeretetteljes kötődéssé.

Egy dalszövegből hadd idézzek:

"Hogy értsd, egy pohár víz mit ér

Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell

Hogy lásd, egy napod mennyit ér

Néha látnod kell

Az élet hogyan fogy el

A lángot akkor őrzöd még

Ha félsz, hogy ellobban, elég

S elveszted fényét, melegét

Jó, mikor hisszük még

Lehet olyan a világ

Amilyet szeretnénk

Hidd el, a hajnal attól szép

hogy minden éjben ott lapul

Az örök sötétség

Egy érzés mindent eltakart

S elhittük, mindörökké tart

S a törvény nálunk dől le majd"

Szóval: a házasságot a mítoszok döntik romba. Az, hogy sokan idealizálnak valamit, ami nem reális. Így ezt nem kaphatják meg, ettől frusztrálttá válnak. Sajnos az emberek képtelenek megfelelően kommunikálni is. Néha elvárnának dolgokat, a másik esetleg ezt nem veszi észre és ahelyett, hogy szeretettel és jobbítani akarással az emberek az egyenes beszéd elvét követve átsegítenék egymást a hullámvölgyeken, inkább radikális intézkedések felől döntenek. Egy sima elszürkülésből még lenne kiút. Sokan azt hiszik, hogy az csak a szakítás/válás lehet. Aztán libbennek egyik kapcsolatról a másikra, állandóan keresvén az igazit, holott lehet, hogy most is ott él velük?

Javasolnám ezt elolvasni, nagyon sok jót ír:

[link]

Az embereknek lelkileg fel kellene nőniük oda, hogy a REÁLIS HÁZASSÁG-ot értékként felismerjék. Érezzék át, hogy az összetartozás, a jóban-rosszban, a szeretet és az ezekből fakadó kölcsönös biztonságérzet mekkora kincs. Amit holmi kalandvágyért vagy épp szexuális csemegézhetnék miatt nem kellene eldobni.

Ez a kedvenc Zorán számom, amit a második válaszoló beírt dalszövegként :) Sokat hallgattam gyerekként is.

Egyébként nem tudom. Szerintem unják, hogy mindig minden ugyanolyan (ettöl én is rettegek amúgy, hogy ezért fog elhagyni).

Van egy jó barátnöm, az ö szülei már 14-15 éves koruktól együtt vannak, van 5 gyerek. Kb. 40 éve vannak együtt. De váratlanul az apa 3 évvel ezelött kezdett szeretöt tartani, el is költözött. Aztán 1 év múlva kibékült az anyukával. És mikor rákérdeztünk, hogy ez most mire volt jó, azt válaszolta:

Te is megunnád a kedvenc kajádat, ha mindennap azt kellene enned 40 éven keresztül, nem?

Hát ennyit erröl, ez nem túl biztató:(