Együtt élünk, közös másfél éves gyerek, szeretget, bújik, néha ingerült és nem akar szexelni! Hallottatok már ilyet? Egy férfi nem akar szexelni mióta megszületett a babánk? Lehet szex nélkül kapcsolatban élni? Szerintem nem! Én gondolom rosszul?

Itt volnék...

Csütörtök reggel úgy ébredtem, hogy összepakolok pár cuccot. Elkeztem pakolni és nem bírtam abbahagyni! Aztán felhívtam őt, hogy jöjjön haza, mert szeretném, ha kiválogatná, hogy melyik játék maradjon nála a gyereknek, mert úgy döntöttem hogy összepakolok.

Normális hangnemben történt a dolog, egy könnycseppet sem ejtettem, elmondtam hogy nem haragszom, de ez nem kapcsolat és nem szeretnék tovább szeretet nélkül élni, a 30as éveim elején vagyok és szükségem van arra hogy szeressenek. Ő nem szeret és nem maradok vele. Jöhet a gyerekéhez amikor akar, de szeretnék új életet kezdeni. Segített is összepakolni meg levinni a lakásomba a ruháinkat. Egy szóval sem tartott vissza vagy kérte volna, hogy ne menjünk el. Ő sem sírt, tudta és érezte hogy erre sor fog kerülni és valószínű ő már rég szerette volna, ha elmegyünk, ezek szerint. Csak a felelősség az én nyakamba szakadt, nekem kellett kimondanom.

Addig ugye este járt haza, soha nem ért rá, soha nem volt velünk, mindenhol egyedül voltam a gyerekkel. 3 napja jön velünk, bárhova és kimondottan normális. Viszi a gyerekét (a láthatás alatt, mert most volt délelőtt), azelőtt soha nem vitte sehova. Fene se érti ezt, de nem reménykedem és nem is szeretném már, hogy most jöjjön meg az esze. 3 évig rugdosott, nálam ezzel vége, új életet szeretnék kezdeni. Jól vagyok, meg vagyok könnyebbülve, végre nem szól be, nem sz@rozza le a főztömet. Mintha erre vágyott volna hogy mikor húzunk már el. Mert a gyereket kb annyit látja mint mikor vele voltunk, neki ezzel leegyszerűsítettük az életét. De nem akarok már ezzel sem foglalkozni, csak a kicsikém és a saját boldogságommal.

Jelenleg itt tart a dolog, írok még, hogyan tovább!

Szia! Gyenge voltam és visszamentem, azóta több mint 1 éve eljöttem véglegesen. Lett jó állásom , meg tudunk élni. Viszont ő azóta is terrorizálni próbál és ott tesz keresztbe nekem ahol csak lehet!!

Remélem eltűnik egy idő után. A gyerekkel kapcsolatos dolgokon kívül nem vagyok rá kíváncsi. Minden nap jönni akar hozzánk és nem fogja fel, hogy nem élünk együtt már másfél éve lassan. Uralni akar és azt, hogy ki- be járkálhasson az életemben. De én nem engedem. Épp bírósággal fenyegetőzik.

Szerintetek hogyan érjem el, hogy hagyjon élni? Járkál a nyakamra, részt akar venni az életünkben, de csak úgy kényelemből, ha probléma van, akkor odébbáll.

Velem akarna asszisztáltatni a gyerekéhez, és mint egy eszközt felhasználni hogy kivegye a dologból a jót. Én nem nő, hanem egy akármi vagyok a szemében. Van párom, ott is keresztbetesz, (sikertelenül) és mindenhol ártani akar nekem.