Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Menjek albérletbe a gyerekemmel vagy tűrjek tovább?
Hosszú lesz, elnézést...
8 éve vagyok együtt a párommal, diákszerelem volt. 5 éve költöztem hozzá és az anyjához, aki régóta özvegy. Most másfél éves a fiunk, és nálam kezd betelni a pohár. A párom egyáltalán nem foglalkozik sem velem, sem a gyerekkel. Reggeltől estig dolgozik, ami persze jó dolog, csak közben családunk is lett, ezt észre kellene vennie, de nem. Az utóbbi időben plusz munkákat is vállal, sokszor éjjel ér csak haza. Sokat veszekszünk, ha találkozunk, főleg amiatt, hogy újra és újra elmondom neki, hogy nekem ez így nem jó stb. Szerinte én semmivel nem tudok megelégedni, bunkó vagyok vele, elveszem a szabadságát. Én szerettem volna újabb babát, ő nem; én szívesen elmennék közös programokra, akár csak játszóra a fiunkkal, ő nem; én szeretnék külön költözni, szerinte ezt nem engedhetjük meg magunknak (össz. bevételünk havi 200e körül). Vidéken lakunk, én most jöttem vissza dolgozni, a gyerek bölcsis lett. Nem akartam teljesen tőle függni anyagilag, folyton azt hallgattam, mire kell ennyi, pedig csak kajára és a gyerekre költök, turiból veszem a ruháit stb. Így viszont napi 2x30 percet vonatozunk.
Úgy érzem, mi csak púp vagyunk a hátán, már töbször hozzám vágta, hogy ha nem tetszik valami, el lehet menni. Anyagilag szűkösen, de talán ki tudnék gazdálkodni egy olcsóbb kis albérletet. Ti meglépnétek ezt? Nem szeretném a másfél évesemet ide-oda rángatni, és nagyon szeretem a páromat, de az utóbbi időben teljesen úgy érzem magam, mint egy egyedülálló anya. Anyóssal is elég sok a konfliktus, számára a fia szent. Könnyebb lenne az élet a városban, de félek egyedül maradni, ő az életem része, mellette lettem felnőtt nő és vele akartam leélni az életemet... A kiborulás szélén állok hetek óta, csak a gyerek miatt tartom magam, előtte mégsem bőghetek órákat, de nagyon sajnálom, hogy ennyire nem fontos az apjának.
Ti mit tennétek?
Szia!
Elég érdekes egy helyzet ez,viszont mindenféleképp megértelek.
Tény,hogy nélküle szűkösebben jönnétek ki,mivel 2en vagytok és ott van a picúr,aki nem nélkülözhet.
Egy felvetés csak...
Mi lenne,ha leköltöznél szüleidhez egy kis időre és megnéznéd,hogy mi a reakciója? Ha tényleg fontosak vagytok neki,akkor úgyis lépni fog,ha viszont nem,akkor meg megkaptad a választ a kérdésedre.
Úgy gondolom azok alapján,amit írtál,hogy a férjed karrierista,ami sokszor sok nehézséget okoz egy családban.
El kell döntenie,hogy család kell neki vagy karrier.
Remélem tudtam segíteni. :)
Én nő létemre hasonló beállítottságú vagyok, mint a párod. Próbáld megérteni. Nap, mint nap azzal találkozok, hogy emberek családok mennek tönkre ebben a gazdasági helyzetben. Kollégáimnak már lassan a bokáig ér az orra. Reggel összeszűkült gyomorral hallgatják a svájci frank aktuális állapotát. Olyanok is vannak, akik se beszélni se enni se inni nem hajlandók. Csak vannak. Csinálni kell tovább a gyerekek miatt. De nagyon sok embernek nem fog sikerülni.
Nekem nincs hitelem, de ezek között az emberek között én is megtanultam, hogy amíg lehetőséged és erőd van muszáj dolgozni. Drága főnököm minden hónapban be akar végleg zárni. Nem megy a bolt, illetve már ekte ráfizetéses. Rájöttem, hogy addig húzom az igát, ameddig tehetem.
Igazad van, hogy közbe a családod hanyagolódik el, de ez akkor is kilátástalan reménytelen helyzet.
én is meglépném, minél előbb, annál jobb.
azt vettem észre, hogy azok a férfiak, akik az anyjukkal élnek felnőtt korukban is (ahogy ti is) sokszor flegmák és bunkók a felségükkel, mert úgy érzik, hogy ott az anyjuk mögöttük, ha ellentmond a felségének, mindig lesz valaki, az anyuka, aki mellé áll, elfelejtik, hogy kompromisszumok sorozata az élet...
abból a szempontból a párod még nem felnőtt, hogy nem tudott még mindig leszakadni az anyjáról.
én a helyedben semmiképp sem szeretnék egy "felnőtt gyerekkel" élni, inkább egyedül, mint "társas magányban".
Az is lehet, hogy a párod belátja, és utánad megy, és ezzel sikerül elérni, hogy elköltözzön az anyjától :D
ha meg nem, akkor kiderült, hogy nem működik és le kell zárni.
légy bátor, ne hagyd magad befolyásolni!
Én is a másodiknak a véleményét osztom!
Költözz el, és ha fontos vagy(TOK) neki megkeres!
Nincs hitelünk, van saját családi házunk és autónk is, igaz 100 éves de még megy, szóval tényleg nem lenne muszáj reggel 6-tól este 10-ig dolgoznia, hétvégéken is.
Köszönöm szépen az eddigi válaszokat!
" már töbször hozzám vágta, hogy ha nem tetszik valami, el lehet menni. "
El se tudom neked mondani,hogy a 9 év házasságunk alatt én hányszor hallottam ezt.Nekem még azt is mondta,hogy
"Ott az ajtó! Senki nem tart vissza mehetsz..De a fiamat nem viszed."
Én is évekig elkeseredett voltam,mert jóformán egy idegen emberrel éltem együtt aki bár a férjem fe annyira nem élt velünk mint a szomszéd Lajos bácsi.
Ám egy nap elegem lett.Az évek felettem is elszállnak,és csak azt vettem észre,hogy bér lélegzem de csak vegetálok..Így én egy nap fogtam magam,és a fiammal visszamentem Pestre.(én Pesti a férjem vidéki ,és vidéken éltünk)
Bár én gondosan készültem.
1. Folyamatosan mondtam,hogy "egyszer elhagylak.Egyszer el fogok menni,ha elegem lesz az egészből" stb..
2.Mivel dolgoztam,így tudatosan félre tettem pénzt,hogy ha megyek legyen mihez hozzá nyúlni..
3.Amikor meglett a deposit összeg,meglett a havi megélhetési összeg akkor fogtam és mentem.
Fél évig hol vitázott velem a férjem,hol könyörgött,hol újra udvarolt,szerelmet vallott,majd voltam angyal,és voltam egy büdös qrva is..De nem mentem vissza,mert tudtam csak pár hónap és minden újra a régi marad..Így elindítottam a válást is.
Ha most megkérdeznéd,hogy megbántam-e? A válaszom IGEN! Megbántam,hogy nem hamarabb tettem meg ezt a lépést,hogy vártam 9 évet..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!