Jegygyűrűt visszakövetelni szerintetek is szánalmas?

Vissza szokás adni. Régebben szokásban volt, hogy a jegygyűrű öröklődött a családban. Tehát mondjuk a nagymamáé is ez volt, anyué is, én meg, ha fiú vagyok, a leendő feleségemnek szánom. Ha mégsem lesz belőle esküvő, akkor az visszajár, mert oda akarom adni annak a nőnek, akit majd valójában elveszek később.

Boltban vett ékszernél nincs ekkora jelentősége, ám jogilag is visszajár, hiszen a jegygyűrű nem sima ajándék, hanem feltételes, az eljegyzés ugyanis annak a szándéknak a kinyilvánítása, hogy a felek a későbbiekben házasságra lépnek majd. Ezzel a céllal veszek és adok a páromnak jegygyűrűt. Ha a házasság elmarad, a feltételes ajándék is visszajár. Követelhető, perelhető is akár. Bármi is legyen vele a későbbi szándéka annak, aki adta.

Soha nem követelném vissza és nem is szívesen adnám vissza. Nem viselném, de ez egy emlék. Az életem része volt, valamiért akkor igent mondtam és a gyűrűm ennek a jelképe. Zálogházba adni szintúgy rettentő szánalmas.

Akik pedig visszaadják, az én szememben azok sem sokkal különbek. Azt hiszik ezzel el van felejtve a múlt, meg hogy elfelejtik a szar döntéseiket ahelyett hogy egy pozitív emlékként próbálnák elraktározni a dolgokat.Kicsinyesség,ez a legjobb szó rá valóban.

Szóval ha visszaadja, akkor is kicsinyes, ha meg nem adja vissza, akkor is az? :) Na, akkor most mit tegyünk? :)

Én visszaadtam - annál is inkább, mert nem elváltunk, hanem csak az eljegyzésig jutottunk el. Hogy ez x...ar döntés lenne? Miért? Ki dönti el? Te, pl? :) Ismersz itt bárkit is? Az lenne a jó és okos döntés, (akár csak eljegyzés, akár már házasság is volt), ha örök időkig együtt maradnánk, megkeserítenénk egymás életét... áh, nem is értem. Honnan veszi valaki, hogy egy szakítás "sz...r döntés"?...

A másik... szerintem ha valaki megtartja a másik jegyajándékát, annak azzal is számolnia kell, hogy a (végső vagy következő) párja esetleg kissé furcsán néz/het rá: vajon miért őrizgeti itt az ember az ex-re emlékeztető cuccait? Szóval ha már fűbe és fába is bele lehet kötni, akkor ezt se hagyjuk ki. :)

PS: mindemellett volt, amikor valaki vissza akarta nekem adni egy ajándékomat és kerek-perec megmondtam neki, hogy ne tegye. Együtt jártunk, szép volt, jó volt, elég volt ; azóta is barátok vagyunk. De az egy más szitu.

Felénk is ez a szokás. A fiú a lánynak jegygyűrűt és kísérőgyűrűt ad, a lány pedig valami egyéb ékszert (pl. láncot vagy karkötőt). Nálam is ez volt. Az esküvő lefújásakor én szó- és kérés nélkül visszaadtam a gyűrűket, aztán csak ültem, miközben ő a saját ajándékát nézegette/simogatta. Én akkor csak meglepetten néztem ki a fejemből, nem szóltam egy szót sem. Kiderült, annyira elborult volt, hogy még a rokonaival is szembeszállt, hogy neki ilyen értékes karkötője még nem volt soha, eszébe sincs visszaadni! (szóval tényleg vannak érdekes figurák :)) Később a családja hatására nagy durcásan visszaadta. :) Ehhez mondjuk, azt is tudni kell, hogy mikor az én gyűrűimet választotta, azt mondta, ezeknek nem kell nagyon értékesnek lenniük, mert hogy nem ez a lényeg... mármint nem a pénz. :) Ez engem akkor nem is érdekelt, nem is figyeltem fel rá. Aztán az uccsó jelenet hatására kicsit újragondoltam az akkori viselkedését. :):)

Szerintem sokak azért viselkednek ilyen bután hasonló helyzetekben, mert egyszerűen nehezen emésztik meg, hogy vége. Ha már csak egy jegygyűrű okán tudnak találkozni/beszélgetni, akkor ezt használják ki, hogy így vagy úgy, de még hassanak az exükre.

Ismétlem: szerintem.