Ha egy házasságban elmúlik a szerelem, mit lehet tenni?

ha már sírt is, annyira ígért, légy vele kemény. Mondjuk én ilyen szempontból elég szemét tudok lenni. Ha az én férjem lenne, és hiába ígért, nem változott, én állandóan a nyomában lennék ha otthon van, és képébe vágnám, hogy megint itt tartunk, ő teszi tönkre a családot, utolsó esély, nem változik, válunk...

Esetleg ha megoldható, végső löketnek szülőkhöz elmenni pár napra, "válás" címen.

Lehet ezt lazán is kezelni. Ott van a volt nejem: elméletileg gazdasági okok miatt váltunk csak, aztán eszébe jutott, hogy ő még 40 pár évesen élne egy kicsit (miután lett neki miből). Nem zavarta, hogy a 3 gyerek ott van. Ja mintaapa voltam, neki mondták az oviban, hogy annyit látják mint az egyik kamionos apukát, mert én hoztam-vittem a gyerekeket, én jártam szülőire, szmk-ra, iskolába, óvodába. Neki tízen évig dolgoznia sem kellett mellettem, utána két diplomával egy jó főnöki állás (szolgálati kocsival, telefonnal). Ja, amikor másfél évig nem volt hajlandó szexelni, akkor sem csaltam meg, nem is flörtölgettem ...

Övé lett a ház, kocsik és mindenkori fizetésem 50%-a gyermektartás címen (mert elméletileg csak papíron váltunk).

Azóta is vannak pasijai éli világát ...

Szóval ilyen idősen a családi körülményektől függetlenül: Tiéd még a világ ...

Lehet válni, ha nem tudsz leülni beszélni vele és a tudtára adni, hogy mi a problémád ...

Döntsd el, kell-e neked ez a pasi, vagy nem. Ha nem, ha azt gondolod határozottan jobb lenne egyedül, (egyedül, nem valaki mással, mert az vagy összejön vagy nem!), és a gyerekek szempontjait is mérlegelted, hagyd el!

Ha viszont szeretnéd vele folytatni, élvezd, ami jó, és lelkileg próbálj a saját lábadra állni. Hogy ha a jövőben valamikor mégis egyedül kellene folytatnod, legyél rá képes. Ne lehessen az az érzése a párodnak, hogy nélküle életképtelen vagy, és csimpaszkodsz bele, mint valami fuldokló. Ettől a legtöbb férfinak menekülési kényszere támad. Éreztesd vele, ha nem is mondod ki, csak ha komolyra fordul a dolog, hogy "az ajtó nyitva van". Csak vigyázzon, nehogy a sarkára csapódjon.

Mit értesz azon, hogy "nem bízom benne"? Miben nem bízol? Hogy nem fog elhagyni, és csak ásó, kapa, nagyharang választ el egymástól benneteket? Most biztos nem akar ilyet tenni, hiszen írod, hogy kedves, szenvedélyes, jó apa. A jövőbe meg nem lát senki.

Törekedj rá, hogy a házasságotok legyen olyan érték a férjed számára, amit nem szívesen tesz kockára egy futó kaland miatt. Mert jó veletek lenni, nyugi és jó hangulat van otthon, közös élményeitek, emlékeitek vannak.

Ha hozzá jutsz, olvasd el Allan és Barbara Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? című könyvét. Jó humorral ír a férfi és a női gondolkodás eltéréseiről, és a félreértésekről, amik emiatt keletkeznek a párkapcsolatokban. Nekem sokat segített.

Szia! Én nagyon jó szívvel ajánlanám a figyelmedbe ezt a weblapot: [link]

Itt pontosan az van kifejtve, hogy két ember között, ha kihűl a szenvedély, márpedig kihűl, hogyan kormányozzanak együtt a házasság közös hajójában.

De mindenesetre nagyon üdvözlendő, hogy nem az "egyből feladni és tipli" állásponton vagy.