Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogy egyes párok hosszan kitartanak egymás mellett, míg másikak inkább megfutamodnak a küzdés elől?
A kérdésem egyben véleménnyilvánítás is. Olyan párkapcsolatokra gondolok, ahol nincsenek alapvető ellentétek, egyik sem verekszik, egyik sem iszik, egyik sem lép félre, tehát nincsenek kibékíthetetlen bajok, egyszerűen egy jó kapcsolaton is ront a mindennaposság, a rutin, az ebből fakadó elszürkülés. Sajnos a kapcsolat ilyen eróziója mondhatni természetes, sokan azt hiszik, hogy nagy lángon lehet égni évtizedekeig.
"Egy érzés mindent eltakart
S elhittük, mindörökké tart
S a törvény nálunk dől le majd"
Node: ha két ember nagyon nem illik össze, akkor vagy össze se jönnek, vagy viszonylag hamar szétmegy a kapcsolat. Lehetnek kivételek, de azért akik alapból ki nem állhatják egymást, azok nem maradnak együtt 5-10-15-20 évig. De akkor miért van az, hogy akár sok éves kapcsolatban az egyik kiszállni akar és nem megoldani?
Hiszen, ha két ember szereti egymást, ahogy az évek telnek, egyre szorosabb a kötelék. Nekem afféle "olcsó" megoldásnak tűnik egyből elválni, szakítani, meg sem próbálni a szeretet erejével helyreállítani a kapcsolatot. Mondom, olyan párokról beszélek, ahol nincsenek nagy gondok, pusztán az unalom.
válasza:Csak az a baj, hogy az unalom elég nagy gond egy házasságban.Mert akkor valamelyik fél több impulzusra vágyik, és ebből jönnek a viták.Nálunk másfél évtizedes házasság után sincsen elszürkülés, vagy unalom.
35/N
válasza: válasza:Pontosan valami hasonló volt a hétvégi vitánk alapja. Gyökeresen különbözünk a párommal egymástól. Nagyon szeretem, jó vele, de be kell ismerni, hogy eléggé különbözünk. A hétvégén egy BESZÉLGETÉS után, azt mondtam neki, hogy te menj jobbra én meg megyek balra. Egyszerűen a programjaink, napi tetteink zöme abból áll, hogy valamelyikünk feladja mivoltát, elveit és enged a másiknak. Felváltva, tehát az egyensúly azért megvan. Ha adok, akkor kapok is. Szóval azért nagy probléma nincs ebben. Veszekedni se szoktunk (bár én igényelném).
Szóval mondtam neki, hogy hagyjuk ezt, mert bár nem terhes a dolog, csomó jó oldala van, de egyszer meg fogjuk unni. Évek múlva, ha lanyhul a szerelem, már terhesebb lesz egy-egy lemondás. Tehát én már feladtam volna. Pontosan az általad leírtak alapján. Küzdünk-küzdünk évekig aztán vége. Észre se vesszük, hogy kicsúsztak a kezünkből a dolgok.
Párom azzal érvelt, hogy nem lenne jó, ha ugyanolyanok lennénk. Így legalább visszafogjuk egymást egyes dolgokban. Az, hogy feladjuk szándékunkat azt jelenti, hogy így is jól érezzük magunkat, csak nem a mi szándékunk érvényesül. Én visszafogom őt, ő lök egy nagyot rajtam.
Nem tudom meddig fog működni a dolog, én már feladtam volna. Most meggyőzött. Dehogy mit fog hozni a holnap azt még nem tudjuk.
válasza:A második válaszolóval értek egyet, de a másik kettő (a komment írásakor ennyit láttam) is jól beszél. Nekem a párom olyan, hogy sajnos ő maga sincs vele tisztában, de ismerem őt annyira, hogy mindig kell neki valami ellenségkép, amit utálhat, amivel dacolhat.
Amikor összeismerkedtünk el elkezdtünk együtt járni, akkor hol a saját anyja hol az én apám volt az egyes sz. közellenség neki. Vagy az iskola. Aztán voltak évek, amikor nem volt semmi. Aztán a munkahelyére unt rá, akkor azt utálta. Ebben a mai helyzetben egy elég előnyös munkahelyet buta módon képes volt otthagyni, csak mert kissé köcsögök voltak a főnökök. (Ebben nem tévedett, de megint megfutamodott, sosem mert leülni velük beszélni)
Aztán lett új munkahelye, ami szerintem rosszabb, de szerinte emberileg jobb. Ezt nem vitatom. De most úgy látszik, hogy tényleg semmi más baja nincs, most a 13 éves párkapcsolatunkra fókuszálta a dacolását. Rosszul esik, mert tényleg jó pár voltunk, igazi lobogó szerelemmel, később ragaszkodó szeretettel. Most meg ő langyosvíznek tartja, amiben sajnos igaza van. Csak az a különbség, hogy amíg én egy ilyen észrevételre úgy reagálok, hogy minden erőmmel, őszintén, megpróbáljam a mélypontból kihozni, ami hibám belátni, bölcsebbé válva többet nem beleesni, addig ő azt az olcsóbb, könnyebb utat válassza, hogy: tartsunk szünetet.
Szeretem őt, nem is a háta mögött akarok panaszkdoni, de néha belül elkap az indulat, hogy hogy lehet valaki ilyen, aki ennyire könnyen felad mindent?
Én 39F ő 30N.
válasza:Ez nem korrekt a részéről,eleve a szünet nem korrekt az én véleményem szerint.
Sajnos te nem tehetsz többet az ügy érdekében,gondolom elmondtad neki a te álláspontodat,semmiképpen ne könyörögj.
Egyébként igy leirva (ami nyilván nem teljes egészsében tükrözi a valóságot,ezért elnézést kérek azért amit irni fogok) elég halottnak tűnik,szerintem viszket a farka aztán szabadulni akar a "langyos vizből"..
Ezzel sajnos az a baj,hogy azt jelenti neki nem ér annyit ez a kapcsolat,a 13 év mint neked.
A harmadik válazsoló voltam
válasza: válasza:A párja nő, így nehezen viszkethet a farka.
Nézd, korán jöttetek össze, valószínű, hogy rajta most jött ki a "nem éltem még" érzés, ami előfordulhat ilyen esetben.
Ha úgy érzi, hogy unalmas, akkor a lehető legrosszabb megoldás vergődni, kapkodni utána - mert ez meggyőzi a saját igazáról.
Engedd el - ha tényleg szeret, akkor észbe fog kapni és visszajön, ha nem, akkor csak a saját szenvedésedet nyújtanád el.
A férjemmel volt egy hasonló mélypont, elengedtem. Jót tett, mert néhány hónap után rájött, hogy csak egy víziót vadászott, mégis velem szeretne lenni. Valószínű, hogy ha görcsösen ragaszkodom hozzá, még messzebbre taszítottam volna, ahonnan már biztosan nem jön vissza.
válasza:Itt korábban nekem is sokat segítettek a többiek, illetve nyomon követik a helyzetedet és alaposabban átlátják. Érdemes olvasgatni és ha kedved van, leírni a helyzetedet.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!