Párom szünetet akar, hogy tudnám erről lebeszélni?

Sziasztok!

23:53-as. Köszönöm. Elgondolkodtam azokon, amiket írtál és kicsit megkönnyebbültem. Nem tartom magamat tökéletes embernek, de arra büszke vagyok, hogy mindig is felvilágosult voltam, aki sosem hozta ezeket a közhelyes macsós férfihülyeségeket. Én nem jártam sosem sörözni el otthonról, nem ugattam vele, hogy főzzön, sőt, ha nincs kedve főzni, akkor hozatok pizzát, stb. Magamról annyit, hogy engem világéletemben két dolog volt, ami vezérelt, az egyik az "élni és élni hagyni" a másik meg az, hogy "különbözni, nem sodródni a fősodorral". Tehát nekem a társadalmi konvenciók, meg azok a normatívák, ahogy a legtöbb férfi gondolja, hogy hogyan kell bánnia a nővel, azok nekem "alma". Én sosem értettem egyet az olyanokkal, akikkiszolgáltatják magukat a csajjal és a tulajdonukként kezelik. Én felnéztem rá, a tenyeremen hordoztam, de igyekeztem a "papucsférj" sztereotípiát elkerülni. Tehát, ha valamit mésképpen gondoltam, mint ő, azt bizony kimondtam. Indulatosan ordibálni tényleg nem volt 4-5 alkalomnál több a 13 év alatt. Miért nem tudja megbeszélni? Fogalmam sincs. Ő mindig egy ilyen szótlan csaj volt. Csak egy eset, hátha pszichológus is olvassa: 1998 nyarán jöttünk össze. Az első hónapfordulóra vettem neki egy szép svájci órát. Tudni kell, hogy neki az anyja egy nagyon labilis idegzetű asszony, akit tönkretett a fiatalon való megözvegyülés és hát nem egy intelligens, nem egy higgadt, művelt nő. Érdekes, hogy inkább afféle haver, mint szigorúan anyós, de diákkorában sokat ordibált a lánnyal, aki meg túlreagálta. Tehát többet konfliktálódot és bunkózott anyja annál, ami normális egy családban, de csaj meg eltúlozva festette le.

Szóval: első hóforduló. Megbeszélve az időpont. A lány sehol. Bemegyek az anyjához, ő nem tudja hol van. Aztán kiderült, hogy anyuci beszólt neki valami epéset, hogy minek jön örökké át, meg minek mindennap találkozni, meg biztos viszket a p.......-ja. Erre alány úgy bedurrant, hogy elment a közeli erdőbe és egy fa tövében duzzogott fél éjszakát. Aztán persze mikor az este hat helyett látom őt kisírt szemekkel megjöbbi negyedtizenkettőkor (éjjel), akkor először azt hittem, hogy takarosan elküdöm őt valahova, de önfegyelmet gyakorolva, megértést tanúsítva még vigasztaltam is a bánata miatt.

DE MILYEN EMBER az, aki az egy hónapos párkapcsolatában ennyire belesüllyed a "magabajá"-ba, hogy engem tulajdonképpet leszart. Holott akkora szerelem volt, hogy ihaj. Én akkor megbocsátottam ezt neki és nem is árnyékolta be a dolgokat. Most csak újra eszembe jutott erről az egész jelenkori makrancolásról.

23:56 amit mondasz, igaz lehet, de nálam a párom sosem volt szakács és mosónő és bszógép, hanem a PÁROM, a "MÁSIK FELEM" és ezt ő is nagyon jól tudja.

ma 06 23 "Gondold át, hogy nincs-e olyan dolog a háttérben, hogy "túl jó" lettél, ami néha egyenlő a túl unalmassal?"

De ez lehet, bár azért nem vagyok egy simulékony srác. Elég határozott szoktam lenni, de mindeközben figyelmes. Lehet, hogy nem erre vevő, de nem tudom átlépni az árnyékomat.