Miért van ENNYI válás?

Nem olvastam végig az összes választ, elnézést ha ismétlek valakit.

Szerintem nem a válások számával van a baj, hanem a házasságok mikéntjével. Túlnyomórészt azok válnak el, akik esküvő előtt nem fordítottak elég figyelmet a másik megismerésére, beleugrottak a buliba, nem voltak tisztában a saját elvárásaikkal vagy éppen abban reménykedtek, az esküvő majd megváltoztatja a párjukat.

Aki valóban megbizonyosodik róla, hogy összeillik a választottjával, az sokkal valószínűbb, hogy boldog életet fog élni, és megpróbál megküzdeni a közben felmerülő problémákkal is.

Mert vannak jóhiszemű férfiak, akik azt gondolják, ha 3 évig jól működik egy kapcsolat akkor arra lehet jövőt alapozni, hitelt felvenni az első lakásra, házasodni, tervezni. Ellenben vannak olyan nők, akik házasság után jönnek rá, hogy mégsem jó buli és félrelépnek minden jöttmenttel...S válásig azért fajulhat egy ilyen kapcsolat, mert vannak olyan férfiak, akik ilyen megalázás után még rendbe akarnák hozni erre a másik fél visszatántoríthatatlanul válni akar.

Vannak ilyen történeket is sajnos.

Elveszett a felnőttekből a gyermek. És nem tudnak önzetlen gyerekként tiszta szívvel szeretett adni a másiknak.

Én pl. elvált szülők gyereke vagyok. Sokat civakodott rajtam a család. Előfordult, hogy megbántottak vagy megbüntettek ártatlanul esetleg kiabáltak velem érdemtelenül, de én akkor is szeretem őket és megbocsátottam nekik. Nem tudtam őket utálni, akkor sem ha tudtam nem helyes dolog amit tesznek.

A felnőttekből pont ez veszett ki, a megbocsátás képessége. Mert magunk mindig előrébb vagyunk mint a másik fél. Pedig sokszor elég lenne egy mosoly, egy szelíd pillantás, egy ölelés és máris az nem az lenne a fontos ,hogy min kaptak hajba.

De ez van. A mostani világban sok a munka ,kevés a szabadidő. Az ember néha még magát sem ismeri meg, nemhogy mást.

Érdekes, hogy mindig hallom, mennyi a válás, de az én környezetemben nincs nagyon. 30-as, 10 éve férjezett, értelmiségi református vagyok egyébként, felmenôim között tudtommal nem volt válás, élô rokonaim között sincs (jó sokan vannak). Munkatársaim (30-40-esek) között sem válnak, inkább a házasodás vagy a beleöregedôs élettársi kapcsolat a jellemzô. Összesen azt hiszem, 3 válásról tudok, arról is csak hallomásból.

Úgyhogy én nem is nagyon tudom elképzelni, miképp fajulhat oda egy szerelem, pláne egy házasság, hogy ez legyen a vége. Gyanítom, hogy valahol elveszítik a felek az egymásra való odafigyelést, vagy valamiképp elsodródnak egymástól a hétköznapi harcban... tehát együtt laknak, mégsem ismerik egymást, vagy azt, akivé változtak, hiszen mindenki változik. Nincs közös út: nincs kompromisszum, kommunikáció, empátia, bizalom, kiváncsiság, jóhiszemûség a másik felé és a saját célok fontosabbak lesznek.

Az biztos, hogy az esküvô nem happy end, egy házasságért napi szinten (nagyrészt örömmel:) "dolgozni" kell mindkét félnek, rá kell szánni egy kis energiát a másikra, hol egyiknek, hol másiknak többet, ahogy az élet hozza. Meg kell találni az arany középutat az Én és a Te között.