Miért van ennyi válás?

Azok maradnak csak együtt, akik összetartoznak, vagy félnek, vagy nincs más lehetőségük.

Sokszor csak házasságban derülnek ki olyan dolgok, vagy alakulnak át az emberek az évek során, amik miatt már nem működik az együtt élés.

Ismerek olyanokat, akik együtt vannak, együtt maradtak, nem váltak, nem válnak, de sokan vannak, akiknek valóban megromlott, vagy már a házasság is egy kényszer volt (tipikus eset még ma is: "jön a baba..."). A szüleim esete az, aminél apám nem volt őszinte kezdetekkor, és ezt olyan "színészi" megjátszással tudta leplezni, hogy senki nem jött rá, és még a saját testvérei se ismerik igazán (vagy nem akarják mondani), hogy milyen valójában. Anyu számára csak évekkel később derült ki. Viszont anyagi csőd lenne különválni, legalábbis anyunak, ha nincs segítsége, miattunk, gyerekek miatt maradtak együtt, de bár ne tették volna.

Szerintem nem tisztelik egymást az emberek. Nem tudnak egymáshoz alkalmazkodni. Egyszerűbb elválni mint küzdeni a házasságért. Azt hiszik, hogy máshol könnyebb lesz... egyszerűbb lesz... más lesz... Egy ideig igaz is, de aztán ugyanazokkal a problámákkal szembesülnek.

Persze vannak olyan helyzetek is amikor tényleg a válás a legjobb megoldás, pl.: szőke hercegből család verő válik... na az ilyenhez nem szeretnék én sem alkalmazkodni...

Mindenki dolgozik, hajt a megélhetésért, fáradtak türelmetlenek az emberek egymással. Aztán egyszer csak betelik a pohár, úgy érzik jobb lesz külön...

A nők emancipálódnak, ők is dolgoznak legalább annyit mint a férfiak, így elvárnak némi segítséget otthon, amit egy ff ritkán vállal...

A nő legalább annyit keres mint a ff, elintéz magának mindent, nincs szüksége az életben maradáshoz a ff-ra. Ilyenkor a ff úgy érzi, nem "becsülik" a munkáját a létét...

Hirtelen ezek jutottak az eszembe.

Boldog Karácsonyt

Én sem terveztem, hogy válni fogok :-) Sőt. Holtomiglan, holtáiglan... Ezt mondtuk és gondoltuk is.

De aztán jött a pofára esés, hogy a feleségem egyszerűen érzelmileg elhidegült 5 év (!!) után. Miután kizsigerelt és kértem, hogy ne tegye. Ne űzzön, ne hajtson, mert már nem bírok teljesíteni. Két gyerek, újabb diploma, vezetői beosztás, vállalkozás, állandó utazgatások, semmi pihenés. Kiégtem. Nem bírtam tovább, de Ő sem... Semmi sem volt elég.

Az én hibám volt? Az enyém is. Egy ilyen bulihoz két ember kell. Sem Ő, sem én nem engedtünk az elveinkből. Ez lett a vége. Válunk. Mert Ő egy ego, én pedig áldozatnak gondolom vagyok, ahelyett, hogy összeszedném magam. Furcsa, hogy ezt egy férfi írja :-)

Szóval egyetértek abban, hogy akik együtt maradnak, azok általában félnek elválni.

Nem gondolják át a dolgot, hanem csak úgy hirtelen beleugranak a házasságba, aztán kiderül mégsem illenek össze,

vagy valamelyik úgy érzi el van nyomva,

nincs a kapcsolatokban empátia és tolerancia,

nem beszélgetnek, nem párt alkotnak, hanem külön külön személyt,

ráadásul mindenféle műigények szerint élve sikkessé válik az a fene nagy öntudat, ami félrelépésbe hajszolja a feleket..

No, kb ennyi összefoglalva.