Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tönkre fog menni a házasságom?
Fiatalok vagyunk mindketten, huszonéves egyetemisták. 4 éve jártunk, amikor terhes lettem. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, szerelmesek voltunk és már elég sok ideje voltunk együtt, így összeházasodtunk. Az én szüleimtől kaptunk egy lakást, és támogatást minden hónapban, hogy be tudjuk fejezni az egyetemet.
A problémák már a terhesség alatt kezdtek előjönni, ő nem volt az a hassimogatós, ultrahangtól elgyengülő kispapatípus. Gondoltam, majd ha megszületik a baba, de sajnos nem. Most utólag úgy gondolom, hogy ő nem akarta megtartani, de nem merte nekem megmondani, az is lehet, hogy még magának sem vallotta be.
Most 2 és fél hónapos a baba, nem igazán köti le, persze cukinak találja, de egy szülő azért többet érez a kisbabája iránt. Nem foglalkozik vele,igaz gyakran megkérem hogy büfiztesse, fürdesse altassa stb. de magától nem veszi fel puszilgatni, játszani vele, ölelgetni, nem is beszél hozzá miközben pl. öltözteti. Az sem zavarja, ha egész nap nem látja, este mikor hazamegyünk mondja hogy inkább én fürösszem, ő most tanul. Sőt, amikor nyűgös éjszaka, vagy büfizésnél tej megy a pólójára, még mintha idegesítené is...
A bajom az, hogy nem látom rajta az igyekezetet, beleférne a baba az idejébe, de ő éli a gondtalan egyetemista életét, mint azelőtt, bulizik, heverészik mikor épp nem kell tanulnia. Ja és ki van borulva hogy fáradt, mert a baba éjszakánként felkelti.
A másik az, hogy nemcsak a baba, hanem munka is férne az idejébe, látom, hogy van még ideje az egyetem mellett, de eszében sincs munkát keresni. Kétszer beszéltem már vele ezekről a dolgokról, egyszer finomabban, másodszor már egészen konkrétan, hogy lemarad a fia babakoráról, és hogy nem helyes, hogy egészséges fiatalokként hagyjuk, hogy a középkorú szüleink gebedjenek meg a munkában, amikor mi vállaltuk a babát.
Megrázta a második beszélgetés, elismerte, hogy igazam van és megígérte hogy jobban fog igyekezni. De nem történt semmi. Én hidegen viselkedem már hetek óta vele, nem használom a régi beceneveinket, nem puszilgatom, szex sincs igazán, mert amíg ez a helyzet, addig nem tudok úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne. Ő viszont úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne, sőt olyan, mintha nem is venné észre, hogy neheztelek rá. Nem tudom, mit tegyek, ezért húzom ezt már hetek óta. Úgy érzem, az érzelmeim sem a régiek iránta, mert hetek óta nincs előrelépés, a feszültség viszont megvan (benne nem tudom, de bennem biztosan). Soha nem állt még fent köztünk probléma ilyen sokáig, mindig megbeszéltük és megoldottuk. Sajnos ha valaki nem akar dolgozni, azt nem lehet elküldeni, és az apai érzelmeket sem lehet parancsszóra előállítani...
Mit csináljak? Legszívesebben visszaköltöznék a szüleimhez. A mi kettőnk kapcsolatával nem lenne baj, hozzám látom, hogy ugyanúgy viszonyul mint előtte, gyengéden, szeretettel, de nem tudok így élni vele, hogy a babánk iránt nem érzi ezt. Meg a munka dolog miatt is aggódom, hogy fogja így eltartani a családját? Én több gyereket szeretnék, de így nem fog menni, nem akarok nélkülözni sem. Tanácsot szeretnék.
válasza:nagyon pici a baba- ne dönts most semmiben! - most minden energiád ráment és még egy pár hónapig rámegy a kicsire -és ez így természetes is -de le vagy merűlve !!!!
ilyenkor csak rossz döntéseket lehet hozni..úgyhogy:NE!
az apukák rendszerint akkor születnek teljesen meg apukaként, amikor beszélni tudnak a kicsivel - ez az általánosabb.
Nem lesz semmi baj, szerencsés helyzet, az ifjú papa majd keres munkát, tanul most. Nem szoktam ilyet írni, de most míg itt levelezünk, most is van a Földön olyan hely, ahol az anya karjában éhenhal a gyermeke..sok baj van, Te ne csinálj türelmetlenséggel bajt, ahol nincs .
Nyugi!
egy-egy kis apró kedves dolgot mondj,a mit a kicsivel tapasztaltál neki- ne terheld - olyan sok csoda történik most veled - abból, a kedves részéből adj át egy-egy kicsit
apukák pelenkáznak: ))
válasza:Azt csak így félvállról megemlíteném, hogy mekkora felelőtlenség úgy gyereket vállalni, hogy:
- egyikőtök sem dolgozik
- ennyire fiatalok vagytok
- ráadásul iskolába jártok
Amúgy osztom az első véleményét, az apukák onnantól élik bele igazán magukat az apa szerepbe, hogy nem egy gagyogó kis izével kell foglalkozni, hanem mikor már jár / beszél a gyerek és kezd ember formája lenni.
válasza: válasza:Jó helye?!
Gyakorlatilag a nagypapától - nagymamától függ a gyerek jóléte, mivel ők adják a pénzt MINDENRE az utolsó fillérig.
Én nem aludnék nyugodtan, hogyha a saját megélhetésemen felül még a gyerekem megélhetése is egy 50+ embertől függne, aki bármikor beteg lehet, bármikor nyugdíjba mehet, stb... És akkor mi lesz? Egy GYES-ből élnek majd 3-an mint a cigányok?
válasza:Azzal egyetértek, hogy sok apuka nem tud mit kezdeni, valahol idegenkedik ilyen pici babával csinálni bármit.Amolyan félnek tőle, és nincs még mit játszani velük. Csak ellátni. Férjem is mondta, mikor terveztük, mikor kismama voltam, mikor babák voltak ezt. De ettől függetlenül sosem éreztem amit a kérdező, hogy talán nem érez elég szeretet a baba iránt, el van ha nem is látja. Nálunk ez nem volt, sőt sokkal többet tett a férjem, mint maga is gondolta, de ha nem is tette volna megértettem, ha kimutatja, mint kimutatta, hogy odavan értük.
Talán ha visszamennél a szüleidhez, lehet tanító jellegű volna, mert valahol kellene valamiből, valahogyan élni. Hátha ráébredne, hogy nem üres beszéd amit papolsz.
Ha most nem vagy így boldog, akkor minél előbb lépsz, annál hamarabb lesz valamiféle előrehaladás. Mint látod, ő így nem változik, adj neki esélyt másképp. Ha nem megy úgy sem, akkor sajnos lehet, hogy itt a vége.
De ne törődj bele ebbe, mert a te boldogságod járja.
válasza:Nézd. Neked volt kb 40 heted, hogy megszokd az anyaság gondolatát. Ráadásul a szervezeted is felkészült az utód gondolatára.
A férfiaknak egy kicsit nehezebb. Meg megfogta, hiszen cuki, de még nem érti telljesen, hogy ő APA. Az én férjem most kezdi rendesen felfogni, a lányom 7 hónapos.
ezt tök jól meg lehet beszélni vele.
Leültök, mikor délután alszik a gyerek és elmondod neki a félelmedet.
Egy pár vagytok. Itt őszintének kell lenni!
válasza:LEhet, hogy tönkremegy a házassággod, de ENNEK TE leszel az oka. A legtöbb férfi nem úgy viselkedik egy pici babával, mint a nök. Ez "de magától nem veszi fel puszilgatni, játszani vele, ölelgetni, nem is beszél hozzá miközben pl. öltözteti" tipikus férfi viselkedés, egyszerüen nem tud egy ekkora babával mit kezdeni - neki akkortól lesz a "gyereke", ha lehet vele valamit játszani, közösen, nem úgy hogy ö gagyog, a gyerek meg néz, hanem pl. együtt szaladgálni, labdázni, stb.
Ha te emiatt megvonsz töle minden szeretetet, meg a szexet is, akkor ne csodálkozz, ha el fog hagyni, de akkor meg is érdemled.
Azt látom a kérdésedböl, hogy nemcsak a gyerekhez, hanem a házassághoz is nagyon éretlen vagy, sajnálom a párodat is meg a gyerekedet is, mert ezzel a viselkedéssel tönkreteszed öket.
válasza:Nő vagyok, még nincs gyerekem. Unokatesómnak van, egyszer megkért, hogy pár napra költözzek oda, mert a férje elutazott és legalább lesz egy kis kapcsolatom a gyerekkel (unokaöcsémnek tekintem, bár hivatalosan nem az).
Én pont nagyon ráértem, így rábólintottam.
Nagyon édes a kissrác, de búvármaszkban (igen, hazajöttem érte!!) cseréltem a pelenkáját, a büfizés is gusztustalannak tűnt, főleg amikor én is kaptam tőle.
Unokatesómnak ki is borultam, hogy nekem nem való gyerek. Mondta, hogy nyugi, ez nem a sajátom, ilyenkor más, mert nincs olyan erős kötődés, másé felett ő is öklendezik és egy óra után megunja.
Illetve a férjemnek van egy majdnem felnőtt gyereke az előző házasságából. Ott is hasonlóan váratlanul jött. Mondta, hogy ellátta, fürdette, pelenkázta, de kb a gyerek három éves kora körül kezdte igazán érezni a kötődést, addig csak a felelősségtudatból foglalkozott vele.
Most már nagyon jó a kapcsolatuk, a lánya imádja, sokat vannak együtt. Férjem mondta is, hogy imádja, hogy már ilyen nagy és egyenrangú félként (szinte barátként) lehet vele.
Egyszóval én teljesen megértem, ha egy pasi eleinte nem tud mit csinálni a babával. Oké, hogy a sajátja, de ő ezt csak tudja és nem érzi. Neki olyan lehet, mint nekem az unokatesóm babája, akit szeretek, de mégsem tudtam olyan erős kötődést kialakítani, mint a saját anyja - mert én nem éltem át a 9 hónapot, nem mozdultak meg ahormonjaim. Ebben a sztoriban én voltam az "apa".
(A búvármaszkot mindenesetre megtartom, isteni találmány :))
válasza: válasza:ma 08:50 búvár-apuka láttad a 00:13-nál lévő filmet?:)))
* * * * * *
kiscsaládkára vigyázz Kérdező, ne hallgass olyanokra , akik siránkoznak, hogy de fiatal(nem igaz, 18 évesen kész az anyaságra a nő, tanulmányait később is folytathatja) meg pénz, meg ilyesmi.
Az életet, a mindennél fontosabbat választottátok - és szépen együtt fel is fogjátok nevelni.
Ami a sokkal kisebb jelentőségű(össze nem vethető) pénzt, anyagi támogatást illeti, majd amikor a mostani támogatók elérik az "itt fáj ott fáj " kort(hamar eljön az..:(( )
bőven lesz mód meghálálni.. És így működik egész-ségesen egy család,3 generáció, egy egészséges szervezet, egység, sejt, és ez a legjobb a szellemi kibontakozásra MINDEN tagjának..
Isten áldása legyen veletek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!