Mi a véleményetek errôl a helyzetrôl?

A feleséged,ha akarnak találhatna magánbak a gyerek mellett valami értelmees elfoglaltságot is. Vigyázzon a kicsire a mama,egy barátnő stb. Ő pedig menjen el fodrászhoz,vagy csak sétálni. Találkozzon a barátnőkkel,stb. akkor már nem fog unatkozni otthon. Esteleg tanuljon calamilyen nyelvet,ezt a neten is megteheti.

Vagy te csak egy állást vállalaj,és a feleséged vegye tudomásul,hogy kevesebbet költhet,és a pénzt nagyon be kell osztania.

Valamit valamiért!

Ulj le felesegeddel, mondd el neki, hogy orulsz, hogy mident meg tudsz adni nekik, szivesen dolgozol ket munkaban, de latod, hogy o nem boldog.

Kerdezd meg, ha csak egy munkat vegeznel, otthon lehetnel, mi az amirol le tudna mondani. Gondolkodjon, melyik lenne a jobb, hogy tobbet lehetnel otthon, de kevesebb a penz. Adj neki gondolkodasi idot. Ajanld neki, nezzen korul milyen klubbok, korok vannak, ahova el tudna menni a gyerekkel vagy egy kis idore a gyerek nelkul is. Szep a gyerekneveles, de a nonek is kell egy kis felnott tarsasag, beszelgetes.

Akkor most leirom az én történetem, ami kb ugyanaz, mint a kérdezőé, csak én a feleség vagyok. 1-2 éve nagy bajban voltunk, nem találtunk munkát a férjemmel. Alig volt mit enni, szó szerint éheztünk. Aztán szerencsére a férjem talált magának, de olyan lehetetlen volt az időbeosztása, hogy én nem tudtam mellette elmenni dolgozni, mert ott van a 2 gyermekünk is, ők akik már iskolások, tehát aránylag nagyok, de nem annyira, mert hozni-vinni kell őket, hisze elsős, másodikos gyerekekről van szó.Kerestem 4-6 órás munkát is, de sajnos nem találtam. Nem is volt nagy baj, mert a férjem fizetése bőven elég volt, csak soha nem volt itthon.Amit úgy gondolom, elég jól toleráltam, hiszen elég volt csak visszagondolni a pár hónappal azelőtti önmagunkra, amikor enni is alig volt mit, és utánna jött ez az "isteni áldás" ez a munka, és rá nemsokára a tartozásink ki lettek fizetve, és még tartalékot is tudtam félretenni. Csak apa nem volt. És férj sem. Csak 1 kifacsart ember, aki mint egy szellem, jön-megy a lakásban. Rossz volt nézni is. Ráadásul a munka miatt soha nem tudott ott lenni egyetlen iskolai előadáson, egy családi programon sem. Nehéz volt visszanyelni a kikívánkozó morgó szavakat. Előfordult, hogy nem is sikerült. De mindig tudtam, hogy ha nincs ez az állása akkor megint éhezni fogunk. Mert bár már volt tartalékunk, de annyi még nem, hogy kihúzzon a mocsáról, ha belekerülünk. Aztán a főnök barátjának munka kellett. És a férjem el lett bocsájtva. Ettől fogva megint sokat volt itthon, és megint nem volt semmi. Persze egy kis ideig kitartott a tartalékunk, de mint gondoltam, nem végig. Imádkoztam érte, hogy vagy neki, vagy nekem, vagy a legideálisabb esetben mindkettőnknek sikerüljön munkát találni. Megint neki sikerült. És megint olyat, hogy nagyon jól fizet, viszont nem lesz velünk. Nem fogok semmit sem szólni.Én normális munkát megint nem tudok találni, bár van kilátásom egyre, majd meglátjuk mi lesz belőle. remélem nekem is összejön, és akkor nem leszünk kénytelenek 1 lábon állni. Mert bár nekem is van jövedelmem, az nagyon minimális, és az ő fizetése nélkül nem tudunk megélni. Megint rossz lesz, mert nem lesz apja a gyerekeknek, és nem lesz férjem. Soha nem lesz egyetlen családi, vagy iskolai programon sem. Viszont lesz mit enni, és kis takarékossággal megint lesz félretett pénzünk. Jelenleg az a legfontosabb. Majd megint visszanyelem azt, ami bizonyára ki fog kivánkozni. DE!! Az a legfontosabb, hogy az asztal ne maradjon üres. Nem kell nagy ház (nincs is). Nem kell autó (az sincs). De enni kell, és egy kis lakás, ahol pihenhet az ember. Én próbálom, a nyugalmat megadni a páromnak, hogy pihenten tudjon menni dolgozni, a gyerekek tudjanak enni minden nap. Én is hozzáteszem a magamét, mert amikor csak lehet elmegyek napszámba, azt a pénzt eddig feléltük, de most megint félre tudjuk tenni. A férjem fizetéséből is félre tudok megint tenni. Aztán reménykedek benne, hogy lesz olyan is, hogy nem kell ilyen kompromisszumot kötnünk.

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de remélem kissé megvilágitottam a másik oldat is.

Hàt ez az, hogy a feleségednek is meg kellene értenie, hogy a mai vilàgban nem lehet tudni, hogy holnap mi lesz.

De most te este sem vagy otthon és hétvégente sem?

Szia.Én 1 lakom a barátomnál-szuleinél.A párom sokat dolgozik,2 munkahely,egyik nap egyiken,másik nap másik melo.Sot, holnap is megy dolgozni.Most

megyunk kulon,minden pénz kell.Esténként is szokott dolgozni,ha van munka.(gipszkartonozás,parkettázás)de mit tehetek?Muszáj kibirni,hogy alig látom,de most kell a pénz.Én most érettségiztem le,hiába keresek munkát,itt nincs.Párom sokszor nyugtat,hogy minden jo lesz,majd lesz munka mikor lesz..Rossz nézni,hogy ennyit dolgozik,de ez van.Muszáj,mai világban nehez a megélhetés.

Ha az egyik munkád jol fizetodo,akkor a másik munkád hagyd.Minden jo lesz!Kitartás a feleségednek is.