Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek errôl a helyzetrôl?
Két éve vagyunk házasok, van egy 1éves fiunk, a férj vagyok.
Két munkahelyen dolgozok, hogy anyagilag rendben legyünk, ne az ár döntsön, hogy mit vehetünk meg vagy sem. Nincs ilyen gondunk, mindig is arra vágytam, hogy mindent megtudjak adni a családomnak, ne keljen nélkülöznünk. Szegény családban nôttem fel. De ennek az ára hogy keveset vagyok otthon, akkor is fáradt, kimerült vagyok.
állandók emiatt a veszekedések, szemráhányások, hogy nekem soha nincs idôm semmire, nem megyünk sehova, keveset segítek Neki.
ô otthon van a fiunkal akit rendessen ellát, szépen vezeti a háztartást stb.
A penz nem minden. Mind lehet penzed, ha nem vagy boldog.
Azt ajanlom valalj inkabb egy melot amibol viszonylag jol meg lehet elni. Kesobb meg nyugodtan visszaterhet a feleseged is a meloba, vagy ha jelenleg nincs kereshet egyet, ha a gyerek nagyobb lesz.
Igy ne folytassatok.
Nehéz ügy.
Akkor mondjàl le az egyik munkahelyrõl, hogy több idõd jusson a csalàdodra. Kevesebbet fogtok költeni, csak akkor meg ne, hogy az legyen a baj.
Vagy pedig a feleséged még t‼relemmel lesz, amikor visszamegy dolgozni, és talàn nem fogja annyira érezni a hiànyodat, mert nincs otthon egész nap.
Van akinek nincs munkàja, az a probléma, van akinek van, akkor meg az a probléma?
Megértem a gondolkodásmódodat, becsüllek, hogy mindent meg akarsz adni a családodnak - de ez a minden nem csak az anyagiakkal mérhető és megvehető dolgokból kellene, hogy álljon.
Én a saját tapasztalatomat tudom leírni: gyerekkoromban édesapám látástól vakulásig, hétköznap hétvégén mindig dolgozott hasonló okokból. Tulajdonképpen este 8körül láttam, amíg el nem ment aludni, napi kb. 1-2 órát. Néha elmentünk nyaralni, kirándulni, de azok is megritkultak. Tulajdonképpen nem is látott minket felnőni, és én is alig lehettem vele. Ezt azóta már ő is bánja, bennem pedig örök sebet hagyott - erre 18éves korom körül jöttem rá. Van autónk, volt pénzünk, hogy elmenjek táborokba stb., de pokolba az egésszel, inkább lettek volna közös családi élményeink, bárcsak egyáltalán ismernének a szüleim...
Bár az én férjem lennél.:)
Mi nagyon nagy bajba vagyunk pénzügyileg.De férjem meg nem mozdítaná magát,egy másodállásért pedig találna.Engem nem érdekelne egyáltalán,hogy keveset lenne velünk.Az fontosabb,hogy ételt rakjak a gyerek elé.
Most már azzal traktál engem férjem,hogy én mért nem vállalok valami másod állást.A háztartás a gyerek és a 8 órás melóm mellé.Sajnos nem normális a férjem.
Igen, nehéz ügy azt tudom.
Azt érzem sehogy sem jó, mert ha hitelünk lenne akkor az lenne a baj, ha tömegközlekedéssel kellene járni akkor az sem tetszene. A fô gond az lehet szerintem, hogy egésznap otthon van, csak a gyerek van semmi kikapcsolódása nincs neki.
16:43
"A férjed tényleg nem normàlis"
Hàt nem tudom ez attól függ, hogy ki mit értékel, hogy mi a fontosabb neki. A jólét, biztonsàg, nyugalom és tudja, hogy a férje teszi a dolgàt, vagy pedig a mindennapi õrlõdés, hogy holnap lesz- e munka vagy kenyér az asztalon.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!