Mit tennél? Várnál, vagy befejeznéd?

A férjemmel tönkrement a házasságunk(még a második évet sem éltük meg).Nagyrészéért én vagyok a hibás,ott rontottam el,hogy nincs akaraterőm,se önbizalmam.A férjem azt akarta,ne dolgozzak,vezessem a háztartást(nem igazán ment),unalmas volt az életem,minden nap felkeltem,megfőztem,kicsit takarítottam és ennyi,ő késő este hazajött és lefeküdt.3éve ismerjük egymást soha nem mentünk el nyaralni,de még egy hétvégére se,soha sehova(pedig anyagilag nagyon jól megy).A sexet nem kívánta,bár utólag azt mondta,azért mert nem tekintett nőnek,semmit nem tettem le az asztalra,nem volt rend a házban,nem fejeztem be az iskolát,nincs semmi célom(utóbbi kettőben igaza van.)Elköltöztem,kértem inditsa el a válást(Ő ügyvéd)...Azt mondta,ad 1,5milliót,hogy ne legyek pénz nélkül(természetesen elfogadom)a papirok készen vannak,az ügyvédje ki van fizetve,de a bíróságra nincs elküldve.Aztán másik ötlettel állt elő,kérte egyenlőre éljünk külön,na ez az amiben én nem hiszek,azt mondta fejezzem be az iskolát(az majd szeptember elsején lesz),legalább lássa hogy elértem valamit az életben,legyek önálló,lássa hogy nélküle is boldogulok,mert mivan ha vele történik valami.Találkozgassunk(randizzunk),és ha újra egymásra találunk,újra visszköltözhetek.Természetesen ez idő alatt is ad pénzt,sőt bárhogy alakul a kettőnk kapcsolata idén támogat anyagilag,ez így is van...nem kevés pénzt ad.Mégis én inkább azt mondtam váljunk el,mert szerintem az idő begyógyítja a sebeket...legalábbis én így gondolom.