Mennyire viselt meg a szüleid válása?

Nekem megkönnyebbülés volt.

17 éves voltam és sok volt előtte a vita, veszekedés, apa néha meg is vert.

Azóta jóban vagyok vele, anyának is jót tett a válás, azóta is boldog élete szerelmével, bár apát sajnálom, mert ő magányos azóta is.

én szinte alig vettem észre. kicsi voltam, és apuék amúgy is annyura nem voltak egy hullámhosszon, hogy bár nem veszekedtek, de úgy éltek egymás mellett, mintha csak társbérlők lennének. annyi volt, hogy apu onnantól csak ritkán aludt az itthoni szobájában, inkább a mamáéktól örökölt házban töltötte az időt.

nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy csendben, szeretetben váltak el, és nem próbáltak minket egymás ellen hangolni, hanem ugyanúgy törődtek velünk mindketten. aztán mikor apuhoz költöztem, megintcsak nem változott semmi, ugyanozok a nevelési elvek, ugyanaz a szigorú, de szeretteljes hangulat, csak másik házban. és anyu gyakran eljött (azért költöztem hozzá, mert új állása lett (középvezetői beosztásban), és ott gyakran kellett túlórázni, hétvégézni, nem tudott volna megfelelően gondoskodni rólunk)

sok szülő váláskor annyira el van foglalva a saját nyomorával, hogy a gyereket észre sem veszi, nem törődik vele. ez nagyon nem jó. a gyereknek mindkét szülőre szüksége van.

Én szintén azok táborát erősítem, akinek a szülei nem váltak el, DE bárcsak megtették volna.

Mikor kicsik voltunk a testvéreimmel, szinte könyörögtünk anyukánknak, hogy váljon el, de ő nem tette. rengeteg volt a veszekedés, apukénk elég agresszív ember, ráadásul iszik is.

Mikor idősebbek lettünk, rájöttünk, hogy anyu nem tudna minket eltartani egyedül, s ezért nem vált el aputól.

Nagyon rossz gyerekkorunk volt apu miatt, de anyu mindenben kárpótolt minket!

Az én apukám szülei akkor váltak el, mikor apukám még kicsi volt. Jóformán nem is ismerte az apját, és gondolom ezért apu nagyon jó apa. És ugyan ez a helyzet a férjemmel, az ő apja állatságai miatt (elvált az első feleségétől, a második felesége anyósom, a férjem anyja) a férjem is nagyon jó apa és férj.

Mindketten azt vallják (apukám és a férjem), hogy ők igyekeznek nem elkövetni azokat a hibákat, amiket az ő apjuk igen.