Hogyan lehet megbeszélni a pároddal azt, amit nem lehet? Nagyon szeretnék Vele megbeszélni dolgokat. Vagy azt mondja, hogy ne piszkáljam vagy azt mondja, hogy kuss legyen. Az elmúlt 4 évben összegyűlt bennem pár dolog, amit nem tudtunk megbeszélni.

Hogyan lehet megbeszélni a pároddal azt, amit nem lehet? Lassan 10 éve vagyunk együtt, ebből az utolsó 3 év szenvedés volt részemről. Nagyon szeretem, így nem bírtam befejezni végleg Vele. Néha olyan kis aranyos, persze akkor is vannak hibái és néha meg üvöltözik, veszekszik ok nélkül, az ágyban nagyon jó volt Vele. Sajnos teherbe is estem és júliusban jön a Baby, Akit nem együtt vártunk. Nagyon szerettem volna és szeretnék Vele megbeszélni dolgokat. Az utóbbi 3 évben már próbáltam mindenhogyan, de vagy azt mondta, hogy ne piszkáljam vagy azt mondta, hogy kuss legyen.

A legnagyobb problémám az, hogy az elmúlt 4 évben összegyűlt bennem pár dolog, amit nem tudtunk megbeszélni, mert nem volt kivel és ezt már nem tudom tovább nyelni.

Egyszer már írtam be ide, hogy miket szerettem volna megbeszélni Vele és ezt megmutattam Neki, de erre meg azt mondta, nem szereti, ha mással beszélem meg. Pedig előtte 1 hétig 3x kértem szépen, hogy beszéljük meg és azt mondta nincs mit megbeszélnünk vagy elmegy. Ekkor megkérdeztem Tőle, hogy hogyan kellett volna megbeszéljük, de azt mondta, hogy szépen és nem piszkálódva.

Amikor megismerkedtünk kijelentettem, hogy olyan fajta vagyok, aki szeret megbeszélni dolgokat, hogy ne legyen konfliktus semmiből. Az első 2 évben annyira nagyon koncentrált, amikor beszéltem, hogy már engem zavart. Aztán én is leszoktam a beszélgetésekről, csak a nagyon fontosakat szerettem volna megbeszélni. Aztán (amikor már láttam nem erőlteti, hogy hallja, amit mondok), jöttek azok, hogy ezt még nem is mondtam. Aztán könyörögtem beszéljük meg, nagy nehezen leültünk megbeszélni és Ő elmondta 1-2 órán át a véleményét, én hallgassam, majd kérdeztem, hogy én is mondhatom és szinte veszekedés lett belőle, magamba folytottam mindent és azt hitte, hogy meg van beszélve.

Mióta teherbe estem:

1., Előfordult már, hogy betörte a fejemet. A bírósági tárgyaláson az állam pénzbüntetést adott Neki.

2., Nem akar együtt lenni az ágyban. Én jeleztem Neki, hogy vágyom arra, hog kényeztessen, de Ő már nem közeledik azóta.

3., Akkor jön haza, amikor Neki jól esik. Ilyenkor már többször elvitt mindent a lakásból, amihez semmi köze nem volt, mert mindig is külön kasszán voltunk.

Eladta az autómat csalással, először mondta, hogy ugyanolyant vesz, csak sokkal kevesebbet fog fogyasztani. Nem mentem bele, de bevitte az autókereskedő haverjához és többet nem is láttam. Az új autóra, meg azt mondja, hogy az Övé. Szerinte azért, mert már benzinben úgyis eljártam az árát (nekem nincsen jogsim, Neki 3 évig állása sem volt, én egyedül vezettem egy akkor még jól menő vállalkozást). Így mindig is Ő használta és legtöbbször én tankoltam. Elvitte az egyik TV-t, mindkét számítógépet és elvinné a laptoppot is. (A laptopp szerinte az Övé, mert Ő vette fel rá a hitelt, aztán jött a levél, hogy fizetés elmaradása van. Ha nem fizeti be vissza kell adja a laptopját. Én fogtam és befizettem, pedig már nem állok sajnos fényesen). Innen úgy gondoltam, mivel már a legnagyobb részt én fizettem ki, Ő úgyis ellopott mindent, a laptopp az enyém.

Szeretném megbeszélni a dolgokat. De ilyennel hogyan lehet???

Tegnap is csúnyán összevesztünk, széttörte a laptoppot, azt hazudta a meglévő lányunknak, hogy szereti, holott azt sem tudja, hogy mint jelent. Hamarosan megszületik a Baby, Akit én imádok, de nem bírom Őt még mindig várni, szeretném ha szegénykém nem érkezne ebbe a világba most még bele. Jelenleg 38 fokos lázam van, de mindez az idegtől, mert a szemeim begyulladásán és az étvágytalanságon kívűl semmi más bajom nincsen, a Baby is jól mozog szerencsére.

Ezt a tulajdonságát is mindig gyűlöltem: az Övére mindig vigyázott, az enyémet mindig tönkre lehetett tenni. Szétverte a berendezést, dobálta az áruimat, amikkel foglalkoztam, sok kárt csinált nekem.

Amióta megfogant a Baby mindennél rosszabb lett a párom és csak egyre rosszabb.

Mindig éreztem, hogy nem szerette volna, hogy anyagilag előrébb jussak, így megpróbált mindent ennek érdekében bevetni.

Mára márcsak az a jó tulajdonsága maradt, hogy általában a szombatokat velünk tölti és akkor én mondhatom, hogy hová menjünk. Persze én is állom a költséget, Ő a benzint, de elvisz, ahová szeretnék menni.

Azt nem vártam Tőle, hogy belefizessen a babakelengyébe, hiszen a meglévő lányunknál sem fizetett semmit, de Őt akkor is együtt vártuk. Megfogta a pocimat és akarta is érezni. Lányunk születése után, lányunkkal kedveskedett mindig is úgy, mint előtte velem. Én utána már semmi érzelmi dolgot nem kaptam Tőle. Lányunkat becézte, simogatta, szeretgette, sőt mindig, ha itt van Vele akar összebújva aludni.

Kérlek szépen adjatok tanácsot! Tudom szükségem volna szichológusra, de először Titeket próbálnálak meg, hátha valami jobb lesz bennem.