Ment már valakinek tönkre a házassága az anyosa miadt?

Jocipapinak: sajnos nem igaz, hogy kettőn áll a vásár! Mert mit teszel, ha pl egy húzással olyan mértékig beleavatkozott az anyós - nem szóbeli kedvességekkel, hanem kemény tettekkel, tényekkel - , amit te "csak úgy" nem tudsz semmissé tenni? 1. Mehetsz jogászhoz - ezt hadd ne folytassam, 2. "Egyszerűen" örökre összeveszel vele - lehet sejteni, de pontosan nem látni a következményeket... 3. Próbálod elviselni, hogy vesztettél, tipródsz, tönkremehetsz te is...!

Mondj kérlek jobbat nekünk, de átgondoltan és megalapozottan...

Mi nem vagyunk házasok, de már elviselhetetlen a viszony köztem és a párom anyja között, nem akarja megérteni, hogy már rég nem kisgyerek, mérgezi a kapcsolatunkat, és nem egyszer volt már válságban miatta a kapcsolatunk.

3éve vagyunk együtt, és ebből talán szűk 1év volt, hogy jónak lehetett mondani a viszonyunkat, nem tudta elrejteni, hogy mennyire nincs ínyére, hogy én nem olyan vagyok, amilyennek ő szeretne. Magyarul nem tudott irányítani, tehát nem illettem bele a családba. Sőt a fiát is saját gondolkodásra sarkalltam, így még nagyobb ellenség lett belőlem...

ráadásul azért is hibás vagyok, hogy nem járok többet hozzájuk, miután megsértette az családomat...

Ezek után manapság a bűntudatkeltés maradt, ami azért jár, mert nem állok vele szóba.

Sajnos én nem tudok tanácsot adni, hogy lehet az ilyet helyrehozni, mert az ilyen emberrel nem lehet értelmesen beszélgetni, nem lehet kompromisszumot kötni... :S :(

Majdnem.

Csak akkor veszekedtünk, ha a férjem anyjánál voltunk. Folyton beszólt meg húzta a száját. A férjem pedig fél tőle, nem állt mellém sosem.

Aztán úgy döntöttem, elég, most már nem leszek tekintettel arra, hogy a férjemet bántja az anyja, ha én visszaszólok. Védje csak magát, ha akarja. Ha meg nem, az az ő baja. Minden alkalommal leállítottam az anyósom és elmagyaráztam neki, hogy velem szemben hol a helye. Innentől kezdve én jobban éreztem magam és nem volt szükségem védelemre. Nem veszekszünk azóta :D